Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
BORBÉLY SZILÁRD: Horvát István és Vörösmarty Mihály: történeti és irodalmi fikció találkozása
kelhető ugyanakkor ezekben a megfogalmazásokban, hogy igyekszenek kisebbíteni e „hatás" jelentőségét a költő pályáján. A kritikai kiadás Martinkó András által írt jegyzetei feltárják azokat a filológiai, tárgytörténeti kapcsolatokat, amelyek Horvát István történeti munkái és Vörösmarty művei között bemutathatok. 4 0 De miben is áll ez a „hatás" túl a tárgyszerű tényeken? Nehéz volna úgy fogalmazni, hogy Horvát István „történeti koncepciója" és Vörösmarty művei közötti eszmei kapcsolatokra mutat rá Martinkó. Ugyanis Horvát István munkáiban nem tárható fel a szó klasszikus értelmében vett történeti koncepció, sokkal inkább sajátos hermeneutika 4 1 az, amit alkalmaz a szövegek (a legkülönfélébb és már-már minden témájú és nyelvű szöveg alig áttekinthetetlen szövedékét képezik írásai) olvasása kapcsán. Ugyanis az az elhatalmasodó, az őrület felé vezető rögeszme kísérti, hogy a magyar volt az ősnyelv, és hogy Ádám is magyar volt. 4 2 Mindeközben az eredet keresése 4 3 a történelem teljességének magába fogadására és elbeszélésére ösztönzi nyelvét, arra törekedve, hogy legyőzze a történelemnek ezzel a szándékkal szemben megmutatkozó ellenállását. Az ily módon hamar kimerülő „történeti koncepciót" retorikai műveletek sorozata helyettesíti: a „minden mindenre" hasonlít elve jegyében a paranomázia alakzatának radikális használatával 4 4 a nyelv kerül érvelése hom40 Vörösmarty Mihály: Nagyobb epikai művek. II. S. a. r.: Horváth Károly és Martinkó András. Budapest, 1967.; Martinkó András: „Magyar" vártól Magyarvárig. Irodalomtörténeti Közlemények, 1964. 425-448. 41 Horvát maga is mindenkor „magyarázattudomány"-ról beszél. 42 „Úgy vagyon nem vak nemzetiségből, vagy holmi feneketlen képzelődésből, hanem egyenesen magukból a' Magyarázat Tudomány szoros rendszabásaiból meggyőződve, hogy Móses a' Teremtés Könyvében bizonyosan a' Magyar Nemzet Teremtését írta le; hogy a' Görög és Római Classicus írók az első Emberek, Mósessel egyezőleg, Magyarokká tészik." Horvát István: A' Kaján magyar szóról, A' Teremtés Könyvéből. Muzárion. Negyedik kötet. Élet és Literatúra. Rész XXVIII. 1829. Pesten, 329. 43 Paul de Man: Genezis és genealógia (Nietzsche). In: uő.: i.m. 110-141. 44 „Módszere a népneveknek hang, és ahol van, jelentésök szerint egyeztetése, csoportozásai; s így sikerül neki az ionokat, pelasgusokat, cimeriusokat, a titánokat, a filiszteusokat és sabinusokat, a maurusokat és aethiopsok, az argívok és quirytesek, az oscusok és samnítek, gepidák és charasmiusok, az athenaeiek és curetesek, az illírek és amorrhaeusok és száz meg száz népeket és népneveket magyarokká tenni; így sikerül kimutatni azon birodalmakat, miket őseink Kisázsiában és Afrikában, Görög- és Olaszországban alkottak; sőt Luzitánia és Andalúzia is csak úz országok, Murcia pedig egyenesen Magyarország; Karthágó magyar város, és Jeruzsálem mi egyéb, mint Sólyomvár? így aztán a líbiai Hercules és Nagy Sándor magyarok, s ez utóbbi Magyarvárosban (Argeopolis) áldozott; Szent Dávid a pártusok székelynagyja, Szent Jeromos becsületes jász; ők kezdék építeni az egyiptomi gúlákat, a görögök és rómaiaknak ők adtak betűket, az elsőbbek magyar, jász, partus mértékeket vettek fel prozódiájokba, az aboriginesek tőlök vettek vallást, törvényt, szokásokat, s a múmiák pólyái is magyarul szólottak; az argonauták hadmenete, a trójaiak harca és pun háborúk mind »magyar háborúk« voltak stb." Toldy Ferenc: Irodalmi arcképek, 85-86. 121
