Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
BORBÉLY SZILÁRD: Horvát István és Vörösmarty Mihály: történeti és irodalmi fikció találkozása
amely szerkezetileg is jelezve, valójában kettős arckép. 3 2 Fogadtatástörténetéről nem áll rendelkezésre elegendő adat 3 3 annak megítéléséhez, hogy elgondolásait mennyiben fogadta szakmai kritika, vagy furcsa mániáival magára maradt-e. 3 4 Szerepe és jelentősége hamarosan elhallgatásra ítéltetett, és elbeszélése mint az őrület beszéde kívül került a diskurzus rendjén. 3 5 De vajon a költő Vörösmarty beszédével kapcsolatban nem merül-e fel az életrajzokban, a Vörösmarty-filológia tematikus és pszichologizáló irodalomtörténeti elbeszéléseiben az őrület gyanúja? 3 6 Dolgozatom azt a lehetőséget veti fel, hogy talán kísérletet lehetne tenni a szövegek olvasása kapcsán a recepciótörténet tanulsága szerint bennük jelenlévő és az „őrület beszéde"-ként interpretált jelenség olyan megközelítésére, amely nem a szerző pszichopatológiájából eredezteti mindezt, hanem nyelvi teljesítményként közelít hozzájuk. Feltételezésünk arra irányul, hogy a nyelv, amelynek Horvát István egyre elhatalmasodó mértékben foglyává vált, Vörösmartyt is megérintette, és talán e nyelv tapasztalata nyomot hagyott poétikáján. A Horvát képviselte és a nyilvánosságból kizáródó diskurzusnak 32 „Mindaz, mit eddig felhoztam, történeti irodalmunkban maradandó beccsel bír; de már nagy idő óta ez egészséges, pozitív iránya mellett egy más, beteges, valóban történet elleni irány vett erőt lelkén »csalképeivel« s ezen tudományunkra sok részben sajnosan hatott irány méltatása lesz második cikkem örömtelen és óvakodásra intő tartalma." Toldy Ferenc: Irodalmi arcképek. Budapest, 1985. 75-92.; 83. 33 Muzárion, 1833. 1. rész, 2-3., illetve: Hasznos Mulatság, 1834. 14-15. szám. 34 A Csongor és Tünde Tudósának alakjában vagy ennek a figurának a modelljében több értelmező Horvátot véli felfedezni; ez a megjegyzés tragikus sorsként mutatja fel Horvát életét. 35 Itt természetesen az őrület és a diskurzus összekapcsolása foucault-i értelemben történik: Michel Foucault: A fantasztikus könyvtár. Budapest, 1998. 36 Babits nagy hatású iker-esszéje - a század eleji Nietzsche-kultusztól ösztönözve épp az őrület ellenőrizhetetlen teljesítménye jegyében értékeli újra Vörösmarty életművét. Babits, illetve a nyugatosok által történik meg Vörösmarty átértékelése, ugyanakkor írásaikat olvasva meglepő, hogy az életmű milyen szűk metszetével dolgoznak, alig néhány szöveg, amit kiemelnek (vö. Babits Mihály: Esszék, tanulmányok I. Budapest, 1978. 208-255.). - A nietzschei átértelmezés nehézségeit Babits is érzi: „Vörösmarty, Byron fénykorában, nem byroni lélek. Nem született betegnek; de a túlságos erő maga is betegség; a túlságos élvezet fájdalom A betegség relatív; plusszá, mínusszá van. Vörösmarty lelke fölfelé beteg. Észreveszi: nem akar beteg lenni. Korlátozza, leköti, egyensúlyozgatja a túlságos lelket, művészettel, életfilozófiával, munkával! Szerelemmel is. De nem bír lelkével; az egyensúly újra meg újra fölbillen. így lesz örök körforgás élete." (i.m. 226.) - Szerb Antal esszéje saját preromantika koncepciójától, illetve a pszichoanalízis értelmezői nyelvétől befolyásolt képet alkot Vörösmartyról, azonban az „őrület beszéde" kapcsán Babitsot folytatja, amikor a szintén Babitstól származó „harmadik Vörösmarty"-ról ír: „Azok az égő anyagok explodáltak, melyeket az ifjú Vörösmarty kegyetlenül elnyomott magában. Vörösmarty a fantáziáján ment tönkre. A nagy alászálláskor, amikor Délsziget-et és Tündérvölgy-et írta, a fiatal Vörösmarty már ismerte azokat a lélekrétegeket, melyek öregkorában elhatalmasodtak rajta. Elméjének elborulása, amint már mondottuk, nem is volt más, mint visszahozhatatlan alászállás az önmaga mélyeibe." (Vörösmarty-tanulmányok. In: Szerb Antal: Gondolatok a könyvtárban. Budapest, [1981] 440.) 119
