Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzet mint res ficta et picta keletkezéséhez

„akik a rómaiak viselt dolgait megírták",

2

3 és a szóban forgó passzus forrása, a Pompeius Trogus elveszett világtörténetének Iustinus által készített kivonatában, illetve e kivonat szkíta fejezeteinek egy további (1880-ban fölfedezett és Exordia Scythica címen ismert) kompilációjában található leírás „vadállatok bőrét és menyétbőröket"

2

4 emleget, Anonymus pedig csupán a dicsőítés retorikájában tért el mintája szövegétől, adataiban lehetőleg nem, sőt szó szerint átvette belőle, amit össze tudott egyeztetni saját céljaival.

2

5 Ettől függetlenül érthető, hogy Horvát borongva nevezi tanulmánya záróbekezdésében csekélységnek, amit ilyen előzmények nyomán ő maga össze tudott szedegetni, és abban keres vigaszt, hogy „mások a' kicsinyt és keveset nagygyá és sokká tehetik";

2

6 utolsó mondatában buzdítja is követőit, hogy mentsék meg a feledéstől, ami az ilyen nemzeti szokásokból megmenthető. Nagyobb távlatból is rendkívül sokatmondó, hogy Horvát (föntebb idézett szavát kölcsönvéve) mivel pótolja ki a történettudományos forrásanyag hézagait, és mivégre használja pótlásait, sőt eszmefuttatása teljes egészét. Ha meggondoljuk, hogy a középkori történetírók tanúságát nélkülözni kényszerülve nem tud korábbi és nyomósabb adatot felmutatni Liszti László egy 1653-ban kiadott elbeszélő költeményénél (ebben a horvát bánt és csapatát jellemzi, hogy „Tigris 's Pardusz-böres, Kar-vasos, 's fegyveres vérrel festett zászlója"

2

7), illetve a magyar vezérekről és királyokról 1664-ben kiadott szöveges képgyűjteménynél, amelynek fiktív sírfeliratai az ókori elógium (dicsőítő szoborfelirat) műfaját felújítva egy képzelt mauzóleumon kalauzolják végig (latinul és németül) az olvasót,

2

8 Árpádot ábrázoló rézmetszete pedig (Horvát szavaival) „Párdutzbőr Ékességgel állítja [...] elő az első Magyar Fő Vezért",

2

9 eszünkbe juthat Nietzsche lényeglátó fölismerése, miszerint a XIX. század nemzetei nem annyira születés, mint megalkotás teremtményei (res nata helyett res facta), amelyeket éppen költéssel és festéssel alkottak meg (res ficta et picta).

3

0 Mint bevezetőjében Horvát büszkén hivatkozik rá, értekezése megírásakor az uralkodó magyar testőrsége hivatalosan párducbőrt viselt nemzeti díszruhája egyik darabjaként, Horvát szerint a bécsiek, a kül23 Anonymus 1977. 79. 24 Világkrónika a kezdetektől Augustusig (Fülöp királynak és utóáainak története). Marcus Iunianus Iustinus kivonata Pompeius Trogus művéből. Ford.: Horváth János, s. a. r.: Bollók János, utószó: Borzsák István. Budapest, Helikon, 1992. (A továbbiakban: Iustinus 1992.) 24. 25 Viszonyukról lásd: Borzsák István: Iustinus mai olvasóinak. In: Iustinus 1992. 419-422. 26 Horvát 1837. 12. 27 Horvát 1837. 11. Vö.: Liszti László: Magyar Márs avagy Mohách mezején történt veszeáelemnek emlékezete. Bécs, 1653. 90. 28 Vö.: Rózsa György: A Nádasdy Mausoleum. In: Nádasdy, 7. (Kísérőtanulmány külön füzetben.) 29 Horvát 1837. 10-11. 30 Nietzsche: jenseits von Gut und Böse. In: Nietzsche 1960. II. 717. 101