Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)
ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - KIRÁLY GYULA: Utópia és tragikum. Kísérlet Dosztojevszkij és Madách poétikájának összehasonlítására
mint Dosztojevszkijnél a boldogság a küzdés - az emelkedett állapot, az embernek a szellemi szférákhoz való közelsége. A racionális Lucifert joggal nevezi dőre képzelgőnek, mikor az a cél elérését nevezi a küzdés hasznának, értelmének: ÁDÁM: Élek megint - Érzem, mert szenvedek, U Hol oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra, és boldog leszek. LUCIFER. (...) azt hiszed, Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan? S célt érsz? ÁDÁM: Koránt se vonz ily dőre képzelet, A célt, tudom, még százszor el nem érem. (...) ^ A cél: megszűnte a dicső csatának, A cél halál, az élet küzdelem. Dosztojevszkij regényhősei is valami hasonlóra eszmélnek befejezetlen tragikumba forduló történéseik során - A Bűn és bűnhődés záró akkordja e küzdés újrakezdésének a narrátori ígérete a fiatalember szibériai száműzetésének történéseit megjelenítő záróképe leírásakor: az Irtis-parton Dosztojevszkij Ádámja és Évája elmerül a parton túli végtelenbe tűnő Ábrahám korabeli táj és napfelkelte csodálatában, s ekkor hangzik el a biztató, az újrakezdés perspektíváját bejelentő és regényzáró narrátori mondat. A tragikum felfüggesztődött, hősünk új küzdelembe kezd majd, mint Madách hőse is egy-egy szín álmában követett eszméből való kiábrándulása és keserves élménye után (Vezess új utakra Lucifer!; A cél halál, az élet küzdelem), s Dosztojevszkij Raszkolnyikovjának ez a kiútja valóban megalapozott a rejtett, utalásos motívumok szintjén. De épp azáltal, hogy a doszkojevszkiji regény szövegszerkezete rejtettebb motívumok mentén szervezett, ami a szövegmagyarázat, az interpretáció szempontjából elhanyagolhatatlan a regény szemantikai-poétikai elemzésekor. A félkegyelmű hőseinek erőfeszítése a küzdelem az erkölcsi eszmélésért, melyet verbálisan nem lehet megfogalmazni, de amely a Nasztaszja - Évájuk - holtteste mellett virrasztó két bűnös lelki megrázkódtatásának, s a megvilágosodás útján való elindulás ígéretéhez vezet. Csak elindulnak, csak kezd megvilágosodni közös történetük, és sorsuk értelme, s amit még homály fed, az a jövőre utal. Csak itt a narrátor ezt nem ígéri meg, mint tette a Bűn és bűnhődésben. Közvetlen jövőjük - egyiküknek a száműzetés, másikuknak a svájci szanatórium, korántsem ígér olyan újrakezdési lehetőséget, mint Raszkolnyikovnak a kátorga hét éve utáni szabadulása, hisz éppen Szonyájukat áldozták fel tragikus előre kiszámíthatatlansággal, Ragozsin egy hirtelen gondolati fordulatával, hogy tudniillik