Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - STRIKER SÁNDOR: Stílus és gondolat. A szövegváltoztatások hatása a Tragédiára

ban, mintegy szemléltetésképpen megemlítünk néhány olyan változást, amely a stílus javára, azonban a gondolat kárára módosította a textust. Az első színben Arany „mesteremberesnek" vélte a nyitó sorokat, ahol is a világegyetemről alkotott képet, javítását követően, a következőképpen olvashatjuk, s hallhatjuk: Év-milliókig eljár tengelyén, M ig egy kerékfogát ujitni kell. E gördülékeny sorok azonban behozták a műbe a világmindenség tengelyének gondolatát, melyet Madách - többek között Humboldt Kosmos'á és egyéb olvasmányai hatására - nem írhatott le, s valóban az ő felfogása szerint Év-milliókig szépen elforog a világ, anélkül, hogy tengelye lenne, hiszen nincs is. ám tudható, hogy azért forogni forog. Nem természetfilozófiai, de politikaelméleti változtatás lett az eredménye annak a nyelvi szándéknak, amikor Arany a második színben tűi kemény hangnak ítélte a Mégis csak zsarnok a mi alkotónk fordulatot Éva szájából, s akár nyelvileg, akár világnézetileg tartotta is keménynek a létrejött változat, miszerint Mégis csak kegyetlen a mi alkotónk elvette a lázadás ősi jogcímét az emberpártól, hiszen a népfelség elve szerint a zsarnok ellen lázadni nem pusztán jog, de kötelesség is. Másutt már említett, a kanti filozófiára és elsősorban az erkölcsfilozófiára vonatkozott és reflektált álláspontunk szerint Madách ifjúkori írása, a Művészeti értekezés, melyben a tragédiák működési elvét elemezte tizenkilenc évesen a majdani drámaíró. Itt olvasható, hogy a hőst jogcíme alapján eszmék vezérlik, s amikor Tankréd csalódottan állapította meg - Madách eredeti megfogalmazása szerint - hogy Csatára szálltam szent eszmék miatt, S találtam átkot hitvány felfogásban, akkor bizony ezt az okhatározót célhatározóval felcserélni nem volt indokolt, mint ahogy az megtörtént, s lett belőle a következő sor: Csatára szálltam szent eszmék után hiszen Ádám-Tankréd nem kereste ezeket az eszméket, hanem valóban miattuk szállt csatára. Apró, ám mai szemmel nem mellékes tény. hogy az első prágai színben ÁdámKepler nem a „szellem, tudás", de „a Tudomány" szerinte kétségbe nem vonható rangjára hivatkozik - nagybetűvel - Borbála-Évával szemben, és ez ismét egy jogcím, mely Arany változtatása nyomán veszített konfliktus-ábrázoló erejéből.