Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - STRIKER SÁNDOR: Stílus és gondolat. A szövegváltoztatások hatása a Tragédiára

S végül meg kell említenünk az utolsó szín két kardinális változtatását. A helytelen vonzatok módosítása itt is megtörtént, azonban e helyütt igen súlyos zavart okozott a mű gondolati, és a szereplők közötti viszonyrendszerében. Luciferrel vitázva Ádám így kiált fel az átiratban: Daczolhatok még isten, véled is s^ azt hihetnénk, s hitték is napjainkig, hogy e jelenetben Lucifer győzedelmeskedett, hisz Ádám az Úrral szemben kíván öngyilkosságba menekülni. Az eredeti sor szerint azonban, nyelvtanilag, igaz, helytelenül, de ez állt: Daczolhatok még istennek, neked (!) s ez alapvetően más szituációt szándékolt közölni, Ádám sem az Úr, sem Lucifer mellé nem tud és nem kíván állni, tehát mindkettőjükkel dacolva kíván mindörökre „végetvetni a komédiának". Téves tehát Lucifer mellé helyezése, így utólag. Különös módon Arany másik javítása éppen ellenkező irányú tévedést okozott a mű megítélésében néhány sorral lejjebb. A híres állítás, miszerint Lucifernek Ádám. mikor amaz a tudás által elnyert nagyságáért, annak eltagadásáért vonja őt kérdőre, így válaszol: Hiú káprázat volt: ez nyugalom! Bizony nem így hangzott ez a sor eredetileg. Sokan interpretálták e felkiáltást, mint Ádám istenhez térését, annak ellenére, hogy néhány pillanattal később saját bevallása szerint az emberhőst „rettentő látások gyötörték" s ezen I Bizonytalanság a pokol. S valóban a madáchi koncepció szerint ez a sor eredetileg így hangzott: Hiú kúpréiz.at volt, nyugalmamért. azaz Ádám, az ember, mint mindannyian, mindörökre elveszítettük nyugalmunkat a tudás megszerzésekor, az önmagunkra eszmélés pillanatában, hiszen saját sorsunk hiábavalóságát és végességét kellett s kell azóta is oly gyakran éreznünk s megpillantanunk. Felvethető, hogy vajon miért maradhattak így e módosítások, vajon miért nem tett ellenük semmit Madách és - legfőképpen - miért nem látta maga Arany János változtatásainak hatását? Először is, mint az levelezésükből kitűnik, Madáchnak nem volt másik kézirata, még piszkozata sem, amivel Arany javasolt változtatásait összevethette volna, és személyes, szóbeli konzultációra az első kiadás megjelenéséig sem került sor. A második kiadást is az eredeti kézirat nélkül javította kissé át Madách. Ami Arany akaratlan, az általa pusztán stilisztikainak vélt módosításait illeti, azt metaforikusán úgy jellemezhetjük, hogy bár Arany ismerte az angol- és a franciakertek szerkezetének és nyírásának művészetét és annak minden fortélyát, de nem ismerte - mint jeleztük, nem ismerhette - a japánkert filozofikus struktúráját, amelyben néhány kavics elmozdítása akár magát a nagy egészt is módosíthatja. A fenti elemzés szándéka, összegezve nem más. mint kísérlet arra. hogy Madách Imre gondolatai az itt-ott esendő és ezért javított stíluson túllépve ismét maradéktalanul érvényre juthassanak. E szövegkritikai munka cáfolni szándékozik némiképpen az irodalomtudománynak azt az álláspontját, miszerint „e tudomány (a szövegkritika, A szerz.) az