Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - STRIKER SÁNDOR: Stílus és gondolat. A szövegváltoztatások hatása a Tragédiára

kus hangulatot gerjesztenek bennem, és megkezdem minden előleges terv nélkül, írni az Elveszett alkotmányt. A darab, eredetileg, nem volt a nagyközönség elibe szánva, csak magán-időtöltésül kezdek abba, hogy kiöntsem bosszúságomat, mire más terem nem igen vala, nem tartozván a kiváltságos osztályhoz. (N.B. Nagyapám nemes volt, s apám, a kutyabőrnek birtokában, nem vala képes visszaszerezni e kiváltságot, minthogy erdélyi fejedelemtől, I. Rákóczi Györgytők nyerte volt azt a család.) (in: Magyar Klasszikusok A. J. Bp., 1953. ÍV. kötet 13. old.) Egyértelműen kitűnik e levélből, hogy Arany a negyvenes években nem-nemesi származása miatt eleve nem tölthetett be hivatalos közéleti szerepet, azonban, mint ahogy az magából az idézett önéletrajzi írásból másutt kiderül (ami egyébként szintúgy köztudott), Arany János elsősorban anyagi okokból még a debreceni kollégiumot is kénytelen volt otthagyni, s így értelemszerűen - Madách Imrével ellentétben - ő nem folytatott egyetemi tanulmányokat sem. A Tragédia szerzője ezzel szemben a reformkori vidéki nemességre jellemző, azon belül is a centrista körökhöz tartozó közéleti pályáját a pesti egyetemen alapozta meg, s már 1842-ben Nógrád megye tiszteletbeli főjegyzőjévé választották, melyről bár egészségi állapota miatt lemondani kényszerült, mégis 1844-től mint megyei táblabíró tevékenykedett. Pályájuk politikai és közéleti oldalának e vázlatos összevetése is mutatja tehát, hogy míg Madáchot származása és neveltetése egyaránt a társadalmi közéletiség felé irányította, addig Arany János pusztán saját ereje és tehetsége révén lett találkozásuk idejére a magyar költészet fejedelme, s a költészet közéletének vezető alakja. Kétséges rang-e hát a Tudomány? Homályos sz,ánnaz.ás-e a sugár, Amely az. égből homlokomra szállt? Hol van nemesség más ezen kívül? (Madách eredetije) kérdezi Kepler-Ádám az első prágai színben, s valóban Madách 1861-ben már mint rangban magasan felette állónak küldi leveleit Arany Jánoshoz így írván alá: „alázatos szolgája és tisztelő honfi társa." Hiszen írói rangját Arany nemcsak költészetével, hanem saját erejéből megszerzett akadémiai szintű tudásával vívta ki. Mint tudjuk az 1850-es évek végére, nagykőrösi gimnáziumi tanárként kidolgozta a magyar költészet addigi legteljesebb verselméletét is A magyar nemzeti vers-idomról című dolgozatában, mely 1856. évi országos megjelenését követően (Új Magyar Múzeum szerk. Toldy Ferenc) jó időre a magyar verstan alapvető, s mindmáig megkerülhetetlen munkája lett. Ez. az. úgynevezett programértekezés a nemzeti vers, a versritmus gyökereit és sajátosságait volt hivatva feltárni, „ama ritmusét, melyet, költészetünk érdekében, nem ignorálni, de nyomozni, nem mellőzni, de továbbfejleszteni tartozunk." (u.o. 45. old.) Az ütemek, a metszetek (cezúra) és a verslábak kategóriái mellett hangsúlyozza e tanulmányban Arany a gondolatritmus szerepét is, s talán e ponton már nem is kell túlmennünk ahhoz, hogy összességében bőségesen előkészítettnek ne tekinthessük a Träge