Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)
ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - STRIKER SÁNDOR: Stílus és gondolat. A szövegváltoztatások hatása a Tragédiára
diával történő, nem sokkal későbbi találkozását: költői érdemein túl is kétségtelenül ő volt a korát meghatározó, költészettanból és stílusból legfelkészültebb költője hazánknak. Madách Imre szellemi háttere azonban - mint azt fentebb jeleztük - jóval iskolázottabb, akadémikusabb volt Aranyénál, s a pályájukra imént származási okokra visszavezetett, a politikai-közéletiségükben tapasztalható különbségeken túl őt nagyfokú természettudományos és filozófiai érdeklődés, valamint a családi könyvtárra alapozott rendkívüli olvasottság is jellemezte. A latinul, görögül, németül, angolul, franciául és természetesen magyarul olvasni-írni egyaránt tudó ifjú Madách számára, Arannyal ellentétben, az ókori klasszikusoktól a kortárs nagy művekig ténylegesen a teljes világirodalom otthon állt rendelkezésére, ahogy azt könyvtárának jegyzékéből bárki megállapíthatja. Míg Arany már idézett önéletírásában közli, hogy ifjúkorában még Shakespeare-nek is csak gyengébb műveihez jutott hozzá Szalontan, és olvasmányainak jelentős részét gyermekként kénytelen-kelletlen a kor ponyvairodalma tette ki, addig Madách mintegy ezerötszáz klasszikus és kortárs remekműből válogathatott, melyből Szűcsi József 1915-ben közzétett listáján 1084-nek a címe máig fennmaradt. (Kénytelen vagyok itt megjegyezni, hogy Madách után másfél évszázaddal, napjainkban egy 1996. évi felmérés adatai szerint a mai magyar tanítók 27 %-ának, tehát közel egyharmaduknak otthoni könyvtára kevesebb mint 50 könyvből áll, vagyis a madáchi könyvtár 3,3 %-a; lásd Iskolakultúra, 1996. 12.szám!) Madách Imrét azonban alábecsülnénk, ha pusztán könyvei mennyiségével kívánnánk jellemezni. Tanulmányai és cikkei, mint említettük, elsősorban a társadalomhoz való viszonyukban elemzik mindenkori tárgyukat, akár az esztétika, akár a nő a kitűzött tematika. Itt azonban a rövidség okán inkább jegyzeteiből idézünk, azt megvilágítandó, hogy milyen gondolatok bukkantak fel, akár kifejtetlenül is, a Tragédia szerzőjének szellemi világában. Közép számítás bolondság, teszem azt - írja kritikával kora s a jövő statisztikáiról -, sok 1 éves korában hal, más 70 éves korában, középszám 30 - pedig akkor senki sem írni meg. Nagysz.erű ember volt, ki elősz.ör halhatatlannak állitá a lelket. - írja másutt Nagyszerű, ki először megtagadta. - Teszi hozzá az oly ismerős luciferi fordulattal. A büntetés morális megrovás, hiába hát az Ítélet a közvélemény ellenében, mint a politikai bűnöknél. - jegyzi le a XIX. század közepén, s számunkra ez a megállapítás minden forradalom megtorlásának örökérvényű kritikája lehet. És idézhetnénk sokáig jegyzeteit, melyeket mindenkinek olvasmányul javasolhatunk, de zárásképpen álljon itt néhány, jövőbe mutató kérdés felvetése, illetve igencsak összegző erejű állítása: Darwin rendszere - írja A jajok eredete megjelenése után szinte hónapokkal (!) mégis feltételez, egy organizmust legalább, s honnan ez? - kérdezi, megelőlegezve a fehérjéket kutató, az. életet onnan levezető huszadik századi Oparin-elméletet. Axióma a fizikára néz.ve, hogy minden, ami lehet, van. - mondja a világról, s hasonlóan kiegyensúlyozott állítást tesz a hit dolgában is:
