Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)
ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - STRIKER SÁNDOR: Stílus és gondolat. A szövegváltoztatások hatása a Tragédiára
STRIKER SÁNDOR Stílus és gondolat A szövegváltoztatások hatása a Tragédiára Majd mindenki ostobábban ír, mint gondol. MADÁCH: KÜLÖNFÉLE JEGYZETEK AESTHETIKA Sok van jegyzeteim közt, hol az én javításom simább, de a le könyved erősebb ARANY JÁNOS LEVELE MADÁCH IMRÉHEZ 1861. NOVEMBER 5-ÉN Az 1861—62-es esztendőben két költő pályaíve találkozott hirtelen - írhatnánk, s mondhatnánk hangzatosan: a Tragédiát szerző Madách Imréé, s a művet nagyközönség elé bocsátó Arany Jánosé. Állításunk azonban csak a személyes érintkezés létrejöttének tekintetében igaz, hiszen a pályaívek szempontjából ez a találkozás korántsem gyakorolt azonos befolyást a két érintettre. Míg Az ember tragédiája kéziratát Arany Jánoshoz eljuttató Madách sorsát végül is eldöntötte ez a keresztút, addig Arany életét és költészetét vizsgálva igen csekély nyomát lelhetjük fel e találkozás bármiféle utóhatásának. A kapcsolatfelvétel eredménye végső soron a Tragédia nyilvánosság elé bocsátása, s ezzel a magyar irodalom panteonjába helyezése lett, ezért - mielőtt a mű szövege szempontjából kialakult közös eredőt megvizsgálnánk - érdemes mintegy felvillantanunk a két költő néhány olyan személyiségjegyét, mely a „közös szövegváltozatot" mint végeredményt némiképpen megmagyarázza. Közismert, hogy még az első közvetett találkozás is külső személyek közbenjárásának eredményeként jött létre. Madách Imrét legjobb barátja, Szontágh Pál ötlete vette rá, hogy egy év pihentetés után elküldje a Tragédiái Aranynak, míg ő előbb bizony kedvet-