Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - STRIKER SÁNDOR: Stílus és gondolat. A szövegváltoztatások hatása a Tragédiára

lenül tolta félre a kéziratot, s csak egy újabb közbenjáró, a költő és politikus Jámbor Pál (Hiador) noszogatására vette azt ismét kezébe. E másodszori kézhezvétel - miként azt nevezetes 1861. szeptember 12-i, Madách-hoz írt levele tanúsítja - most már meggyőzte Aranyt, hogy „Az 'Ember Tragoediájd úgy coneeptioban, mint compositioban igen jeles mű." Noha, teszi hozzá azonnal „csak itt-ott a verselésben - meg a nyelvben találok némi nehézkességet, különösen a lyrai részek nem eléggé zengők." E megállapítás s az azt követő javítások végül döntőnek bizonyultak a Tragédia sorsát illetően, azonban mielőtt a szövegváltoztatásokra kitérnénk, vessünk egy pillantást, mint fentebb jeleztük, a két költő alkotói világát, attitűdjeiket megvilágító egyéb írásaikra. Nem költészetüket kívánjuk összevetni, hiszen számos verse ellenére Madách lírai költészete még drámái, ám főként a Tragédia szempontjából sem számottevőek, nemhogy azokat Arany János költészetéhez mérhetnénk. Személyiségükről, költészethez és társadalomhoz való viszonyukról azonban közvetlenül tanúskodnak tanulmányaik, leveleik, s rövid jegyzeteik is, ezekből emelünk ki e helyütt néhány motívumot. Meg kell jegyezni, hogy figyelemre méltó már önmagában a tárgyi eltérés is, azaz hogy milyen tematikájú reflektív írások alkotják írói munkásságuknak ezt a részét. Arany főbb tanulmányai cím szerint a következők; Zrínyi és Tasso, Naiv eposzunk, A magyar nemzeti vers-idomról, Visszatekintés, Bánk Bán tanulmányok, Irányok, Irodalmi hitvallásunk, A magyar népdal az irodalomban, írói arcképek, valamint bírálatok és kisebb cikkek és maga a harminc esztendőn áthúzódó irodalmi levelezés. Madách négy tanulmányán kívül, melyek a következők: Művészeti értekezés, Eszmék Léliáról, Az aesthetika és a társadalom viszonyos befolyása, A nőről, különösen aesthetikai szempontból, olvashatók még az ő cikkei is, melyek tárgyára később kitérünk, valamint politikai szereplésének megfelelően megyei, illetve országgyűlési beszédei, valamint mindezeken kívül vegyes tárgyú feljegyzései is, (Ez utóbbi vonatkozásában megjegyzendő, hogy életében publikálatlan gondolat- és gondolatcsírákról van szó, míg Arany János egy-egy észrevételét, ahogy azt a Tisztelt írótárs! kötetben 1993-ban az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének Arany-szemináriuma Kovács Sándor Iván vezetésével kiadta, láthatjuk, az ő megjegyzései irodalmi lapokból, publikálás utáni állapotukban voltak kigyűjthetők.) Madách kora ifjúságától kezdődő levelezése ugyancsak alkotói pályájának részeként vizsgálandó. A két költő teljes elméleti munkásságának összevetése ennél az áttekintésnél mélyebb és átfogóbb tanulmányt érdemel. E helyütt pusztán arra lehet felhívni a figyelmet, hogy Arany János ilyen irányú műveit - még ha közhelyszerű is a megállapítás - elsődlegesen maga az irodalom, benne főként a költészettan problémaköre, míg Madách Imréét az irodalom és társadalom, a széptan és a társadalom - miként azt írta eredetileg „viszonyos befolyása" jellemzi, s politikai-közéleti írások tekintetében egyértelműen Madáchnál találjuk meg e tárgykör túlsúlyát. Vajon pusztán személyiségjegybéli különbségekkel magyarázhatjuk-e ezt a, ha úgy tetszik irodalomtörténeti tényt? Arany János önéletrajzi írásából, amelyet Gyulai Pál kérésére 1855-ben írt, kiderül, hogy a közélet iránti affinitás belőle sem hiányzott, „1845 tavaszán - írja - a megyei élet kicsapongásai, melyek szemem előtt folyttik, némi szatiri-