Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - MÉSZÁROS EMŐKE: Az ember tragédiája bábszínpadon

Guignol-játékkal szemben a korszerű játékstílust és a művészek összefogását szorgalmazta Paul Jeanne, - Prágában Vessely professzor. 1929-ben, az UNIMA megalakulásakor rendezett II. Bábszínházi Kongresszus műsorában már Blattner társulata is játszott. A. Tóth Sándor, Detre Szilárd, Fried Tivadar, Huszár Károly, hogy csak a legismertebb neveket említsük Blattner csapatából, hamarosan a bábművészet legrangosabbjai közé számítottak. A magyai' kultúra megismertetése kezdetektől meghatározó szándékuk. Mint a magyar művészet követeit tekintették saját magukat, s mint Blattner később is sokat hangoztatta, ez volt belépőjük a művészet nemzetközi fővárosába. Első bemutatkozásuk, Balázs Béla darabja, A halász és a Hold ezüstje volt, amelyet korábban Pesten is játszottak. Poétikusan groteszk hangvételű marionettjeivel itt, Párizsban egyértelmű siker lett. Paul Jeanne érdeklődése, szakmai elismerése, erkölcsi sikert jelentett. Ezután vették fel az Arc-en-ciel nevet, s ez a név sok meghökkentően modern, megrázó, vagy mulatságos, mosolyogtatóan érzelmes, vagy elgondolkodtató, de mindig festőién szép előadás védjegyévé vált. A kezdetektől újszerű, szokatlan felépítésű színpadon játszottak: mivel különböző technikákat váltogattak műsoraikban, egy vertikálisan kettős tagolású paravánt építettek. Alsó része a marionett, felső fele pedig az alsó mozgatású bábok játéktere lett. A kesztyűs és pálcás bábok mellett árnyjátékkal és különös, kísérleti anyagokból készült, átlátszó, áttetsző, esetleg világító síkbábokkal is játszottak. Az Utca, vagy a Divatbemutató statikus megfogalmazású, ám elvonatkoztatott, kubista formákból építkező jelenete vagy a Danseuses átvilágítható síkfigurái napjainkra az avantgárd bábjáték klasszikus példájaként hagyományozódtak. A színpadot horizontálisan két oldalsík egészítette ki, amely eredetileg a konferansziét pótló, bevezető képek változásával kapcsolódott az előadáshoz, - később egy kiegészítő funkcióval fiatal festők bemutatkozó fóruma is lett. A Montparnasse közepén induló bábszínház nemzetközi művészvilágában kicsi nézőtéren, de mindig telt ház előtt folyt a kísérletező játék (anyagilag persze nem jelentett biztos megélhetést.,.) Balázs Béla Könnyű embert, Mohácsi Jenő Bűvös hordója után Paul Jeanne politikai szatíráját is bemutatják, - morbid humorra épül A. Tóth Sándor híres jelenete, A vak vadász. A társulat bővül, változik.'Detre, Walleshausen időlegesen kiválik a csapatból, önálló életet kezd. De erős, új egyéniségek csatlakoznak Blattnerhez, s a francia sajtó rendszeresen tudósít munkájukról. Persze, ez - bár Blattner tartja a kapcsolatot budapesti barátaival, nem ad itthoni rangot. Ahogy Blattner évtizedek múltán is keserű szájízzel megjegyezte: „...ha valakit is magáévá tett a párizsi sajtó, ez nem jelentette azt, hogy szülő országa, ha tudomást is vett róla, ne figyeljen fel a múlt mulasztásaira."" Különösen nagy sajtóvisszhangja támadt Marie Vassilief: Világító fejek című zenés pantomimjének, ahol az áttetsző fejek belülről változó színekkel jelzik a hangulatváltozásokat.