Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - TÓTH ÉVA: Éva és Ádám

holott korábban azt mondta, hogy Jobb mester valál te / Mert megtanítál a jajt hallanom. Athénben kivégzik a férjét, Rómában értéke egy lóéval egyenlő, Bizáncban kulcsra zárva tartják erényeit, Prágában a társadalmi elvárásokra kondicionálják, s amikor azoknak meg akar felelni, a férje ítéli el magasabb szempontból, s kiderül, hogy csábítója férje meggyilkolására akarja rávenni. Párizsban leszúrják, miközben Danton egy evidenciával akarja szerelmét megnyerni: Nem no vagy-é, s nem-é én férfiú? de amikor a pórnő, aki talán az életét mentette meg, ugyanígy érvel: Te férfi vagy, én ifjú s nő vagyok - akkor a forradalmárt pokolnak gőze undorítja el a nép leányától. Londonban az élemedett Ádám a hozzávaló fiatal udvarlók kezéről csapja le a hamis gazdagság ígéretével, a falanszterben elveszik tőle a gyermekét, az eszkimó színben pedig az idegenek jóindulatának megnyerésére maga a férje kínálja fel. Adhatott volna pedig Madách Évának más sorsokat is. Semiramisét, Aspasiáét, akiket említ, de reinkarnálódhatott volna mint Kleopátra, mint Avilai Szent Teréz vagy Mária Terézia, vagy mint Nagy Katalin cárnő vagy Krisztina királynő, vagy akár mint Georges Sand. Madách nem ezt tette. Mert szerinte a nőemancipáció lehetetlen fantom, üres kép, az emancipáció a nőt elszakítja a férfitől, ki mellé rendelve van, s így eltéríti hivatásától. Mi tehát Éva hivatása? Mi tartja vissza az öngyilkosságtól, jobban mondva miért nem benne merül fel az öngyilkosság gondolata? Mert, mint Simone de Beauvoir mondaná, beleköltözött a faj, ő a világ anyja, tetőtől-talpig élet, mint Weöres Sándor mondja egy fiatalkori versében a nőről, s ezért van az, hogy Éva a kismadár szerelmes énekét és az angyalok zárókórusának intelmeit egyaránt érti, míg Ádám csak gyanítja.