Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - TÓTH ÉVA: Éva és Ádám

meket. A római színben maga is csak élveket kíván, míg Szent Péter apostol rá nem ébreszti arra, hogy ez az élet értéktelen és a következő színben már transzcendens álmokért küzdő keresztes lovagként látjuk viszont. A bizánci szín végére azonban kiábrándul a keresztény hitet üzemesítő egyházból és Keplerként a tudománytól a társadalmi előjogok eltörlését reméli. A közbeékelt párizsi színben Dantonként azt éli át, hogy a forradalom felfalja saját gyermekeit, s a sok szépen zengő jelszóból és a véráldozatból a szabadversenyes kapitalizmus születik meg a londoni színben. Minthogy a kapitalizmus sem boldogít, jöhet a szocializmus, a falanszter, ami a kétféle XX. századi totalitarianizmust egyesíti, majd a történelmi és a pillanatnyi szükségszerűségtől indíttatva elhagyja a Földet. Adám tehát tovább utazik az időgépen, ezúttal az űrbe, határtalan tudvágyától vezérelve és a földi, illetve falansztert körülményektől űzve, de ez az utazás nem olyan szívderítőén optimista, mint József Attilánál: És ha csak pislog már a nap sarjaink bízóan csacsogva jó gépükön továbbrepülnek a művelhető csillagokba ahogy minden bizonnyal Madách hatására a Flóra-szerelem bűvöletében képzelte. Ádám számára az űrutazás nem megoldás, csak megrázkódtatás, annak felismerése, hogy itt élned-halnod kell, mármint itt, a Földön, ezen a földgolyón, e kívül nincsen számára hely. Ádám hazája is ez a Föld, akárcsak korán elhalt bolíviai barátom nyolcéves kislányáé százhúsz évvel később, aki a következő verset írta, mikor áttelepültek Dél-Amerikába: Urhajómból kitekintve látok egy szép csillagot: az a csillag a Föld, az én hazám. Az űrrepülés után az eszkimó színben már az ökológiai katasztrófa utáni földre érkezik vissza Ádám és ez a tönkretett természet, benne az állativá süllyedt emberiséggel a végső stáció Ádám keresztútján. Itt már csak a felébredés lehet a megváltás, de ez a megváltás, akár a beavatási rítusokon átesettek tudata, magában foglalja mindazt, amit a beavatott átélt. Az. az Ádám, aki felébred a Paradicsomon kívül, nem ugyanaz, mint akire Lucifer álmot bocsátott a III. szín végén. És Éva'? Ő álmodja a történeti és azok után következő színek Éváját és Ádámját vagy Ádám álmodja őt is? Ha Éva végigéli a történelmet, miért nem ő akar öngyilkos lenni? Minden oka meglenne rá. Ő mondja ki az első emberi szavakat: Oh, élni, élni, mily édes, mi szép, vele közli fölényesen Ádám. hogy a függés, látom, életelv neked, a londoni bábjátékos szerint ő vitte csávába a férfiút, holott ő először nem magának akar a gyümölcsből szakítani, hanem a szomjazó Ádámnak. A kiűzetéssel ő többet vesztett, mint Adám: magát a paradicsomi harmóniát és egyenlőséget, s nem nyert annyit sem, mint Ádám. A fáraó előbb maga mellé parancsolja a még ki sem hűlt férje mellől, aztán holmi fennkölt eszmék miatt elhagyja, de előbb még közli vele, hogy látköre sz.uk és gyarló,