Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)
PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Ünnepi köszöntő
PRAZNOVSZKY MIHÁLY Ünnepi köszöntő 1 Különös hangulatot ad mai tanácskozásunknak a dátum. Március idusa előtt idézzük meg a legnagyobb magyar költőt és drámaítót - ítéljen el bárki is e túlzó és kategorikus megfogalmazásért. De ma már tudjuk, hiszen a tények is ezt mondatják, nincs a magyar irodalomban még egy ilyen alkotó, akit ennyi nyelvre lefordítva, drámáját a világ annyi helyén bemutatva képviselné a magyar szellem értékét, minőségét, teremtő géniuszát. S amikor március tizenötödikén a forradalmi ifjakra emlékezünk, akkor rá is kell gondolnunk, aki már egy kis vékony verskötetkével, néhány halovány drámakísérlettel a tarsolyában, irodalmi ambícióit félretéve 25 éves lelkesedésével vállalt részt a forradalom hétköznapjaiból, nem is sejtve, milyen drámai eseményeket tartogat számára a következő másfél esztendő. Madách Imréért jöttünk ma ide, s nem lehet őt másként, egyedül méltóan megidézni, hacsak nem a felfedező barát szavaival. Arany János így mutatta be a Kisfaludy Társaság tagjainak: „ím itt áll közöttünk: elég rámutatnom: ez ő! Szellemét ismerjük mindnyájan. Ki a gondolatnak, az általános emberinek oly derekas érvényt szerze faji s egyedi aprólékosságba s képzelmi üres játékba nagyon is elmerült mai költészetünkben, annak díszes helye van közöttünk." Es a Tragédiáról, mely kifejezés mára, a művelt emberek ismeretében magát a Művet jelenti, annak teljes címe leírása nélkül. A Tragédia a legnagyobb magyar szellemi élmény. Generációk jönnek-mennek s nem a Tragédia halad, mi változunk. Ám változatlan elszántsággal keressük a titkot, a klasszikussá emelkedett mű magyarázatát. Kereste és keresi az irodalomtudós. Erdélyi Jánostól kezdve Sőtér Istvánon át Horváth Károlyig csaptak össze az érvek a pesszimista-optimista kérdésben, a történelem értelméről, a Mű filozófiai rendszeréről, helyéről az emberiség-költemények sorában, töretlen elszántsággal küzdve a Faust-analógia ellen. Elhangzón 1997. március 14-én a Várszínház Refektóriumában tartott Madácü-kimferencia alkalmából, melyet a Nemzeti Színház, valamint az Országos Színiláztörténeti Múzeini és Intézet rendezett. Az előadások teljes anyagát közöljük.
