Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Ünnepi köszöntő

Megszédítette a Mű a képzőművészeket. Önálló művészettörténeti lexikont lehetne csak a Tragédia megfestőiből összeszerkeszteni. Than Mór 1862-es nagy festményétől Ziczy Mihály klasszikus rajzain át Kass János XXI. századot idéző elementáris hatású látomásáig. Hatott a zene virtuózaira is. Erkel Gyula kísérő zenéjétől kezdve a napokban már CD-n is megjelent új rock változatig. Hatott minden térben, időben, műfajban. Játszották magyar hadifoglyok Cserepovecben végső emberi menedékként, lett belőle TV-film és video kazettán hazavihető, mindig elővehető személyes élmény, készült opera, musical, volt bábszínházi előadás, készül belőle rajzfilm. Színpadra vitték az emigrációba kényszerült magyarok Buenos Airestől Torontóig - micsoda Éva lehetett Szeleczky Zita! Minden magyar színész álma volt a három nagy főszerep, s szinte minden nagy magyar színésznek jutott rá idő, hogy megmérhesse magát a lehetetlennel. Játszották állandó repertoár darabként a nemzet első színházában, s játszották már 1884-től vándortársulatok Zombortól Kassáig és Balassagyarmatig. Végül is a színház adott neki életet, hiába jelent meg könyvalakban a világ 40 nyelvén több mint kétszáz kiadásban. Az igazi, a megsokszorozott élmény a színházi előadás lett. Itthon és külföldön csaknem 350 Tragédia-pmnkrtn gördült fel a függöny s az előadások számát ma már szinte képtelenség megállapítani. A Tragédia színpadi karrierjének állomásait jöttünk ma ide - többszörösen is motivált ünnepi hangulatban - feleleveníteni. Eszünkbe jut a Vasárnapi Újság 1863-as rövid hírecskéje: „Madách, Az ember tragédiáját színpadra alkalmazva, Molnár a budai színházban színre hozni szándékozik, még pedig a szellemeket előtüntető gép alkalmazása mellett." S eszünkbe jut-e meghiúsult, ám történelmi szándék mellett másik végletként a legutolsó nagy színházi látomás, a szabadkaiak" óriási vállalkozása. S most nemcsak március idusa adja nekünk ezt az ünnepi hangulatot, hanem az órákon belül várható színházi élmény, egy alkotó színházi közösség új kísérlete/ „Minden generációnak joga van a klasszikusokhoz" - írja Kerényi Ferenc. Ezt a jogot jöttünk ide megadni és elvárni. Többször előfordult már - pl. Lengyel György premierjét is ez előzte meg - hogy a bemutató előtt szóltunk a Műről és a Szerzőről. Majd a bemutató után az új előadásról összecsaphatnak érveink, amíg abból a színházi élményből is színháztörténet lesz. Ám addig itt a Ma boldog és izgalmas pillanata. Mutassuk fel kiváló előadók segítségével ennek a megismételhetetlen évszázados művészi csodának a világát, történetét, fontos állomásait. S idézzük meg egy pillanatra a költőt, Juhász Gyulát, versének - Madách Sztregován - néhány sorával: 1995. október 13-áii Szabadkán Madách-kommenlárok címmel monstre-látványosságot rendeztek. 3 , , A Várszínházban 1997. március 14-én Iglódi István rendezésében - Adám: Széles Tamás; Éva: Söptei Andrea; Lucifer: Garas Dezső - mutatták be a Tragédiái