Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - KÁICH KATALIN: „Miért büntetne?" A Tragédia Isten-képének egy lehetséges kommentálása

a kozmikus tudás birtoklásával. Az emberi szellem eszmélésének, tudatosodásának útját mintegy az anyagszerűséggel való gúzsba kötöttség függvényére redukálja, miközben a „Legyen meg a Te akaratod"-féle emberi magatartást a trágyaféreg tudattal egyenlíti ki. A második szín Évája, azzal, hogy egy magasabb princípium, az asztrálsík érzelmekben való megnyilvánulásaként is jelen van a Tragédiáim, a friedelli értelemben vett másik formájú gondolkodásnak veszélyét rejti magában a logikus gondolkodás megtestesítőjének, Lucifernek ellenére. Hiszen a körkörös forgásból való kitörés egyik lehetőségét éppen az egzisztenciális kérdésekről való, nem csak egyféle megközelítési mód adhatja meg azok számára, akiknek tudatszintje megengedi, hogy az isteni teremtésben nem egy vegykonyhában elvégezhető kotyvalék létrehozását sejtsék. Ezek közé tartozik, ha úgy tetszik, a Tragédia Évája is, s ezért teheti fel csak ő az Úrra vonatkozó következő kérdést: Mién büntetne

9 - Hisz ha az utat Kitűzte, melyen hogy menjünk, kívánja, Egyúttal olyanná is alkotott, Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon. Ilyen értelemben Éva tettét, tehát Én hát szakítok egyet a gyümölcsből, amely a bűnbeeséssel lett azonos, úgy is felfoghatjuk, mint olyan cselekedetet, melytől nem kell félni, hiszen az isteni teremtésben a bűn, feltehetően okkal van jelen, ha egyáltalán jelen van. Emlékezzünk: a dolgok eredendően se nem rosszak, se nem jók. A mi hozzáállásunk, viszonyulásunk teszi őket ezzé vagy azzá. Ha viszont az emberi tudat tágítása és a szabad akarat gyakorlása lehetőségének aspektusából igyekszünk megvilágítani a bűn jelenlétét a magasabb szintű tudás elnyeréséhez vezető úton, akkor valóban meg kell kísérelnünk eljutni az Istenről való gondolkodás másmilyenségéhez, hogy felülemelkedhessünk az elmúlt évezredek korlátain, melyek az emberi tudatot megfosztották szárnyalásától, holott az Isten képére teremtett ember tételének valóságosságát éppen az emberi lélek szárnyalásra való képessége rejti magában. Michelangelo, Shakespeare, Beethoven műve ad egyértelmű feleletet arra vonatkozóan, hogyan kell értelmeznünk azt, miszerint Isten képére teremtettünk. Ennek az Istennek viszont semmi köze sincs az elmúlt évezredekben hivatalosan kinyilvánított Istenhez. Ezért van az, hogy az Istenről való másféle gondolkodást Lucifer semmiképpen sem engedheti meg, mert az. egyszer s mindenkorra szándékának megvalósíthatatlanságát jelentené. Célja eléréséhez az antropomorfra redukált Isten-kép szükséges tehát, ennek meglétét igyekszik tudatosítani Ádámban, s „az első bölcselő"-t, Évát a megfélemlítés eszközével A tett halála az okoskodás - igyekszik eltéríteni a csak távolban pislákoló fényű, megsejtett kiútról.

21 Ilyen értelemben tehát Lucifer igazi ellenfele Éva, aki az érzelmek aspektusából, a röghöz kötöttség állapotán időnként felülemelkedve képes szembeszegülni a mindent tagadás szellemével. Az Anyának érzem, oh Adám, magam kijelentés a megfellebbezhetetlen elrendeltetettség és végzetszerűség, a determinizmus alóli feloldás lehetőségét csillantja fel, s a rációra épülő luciferi mű vereségét vetíti éléire. Az érv. melyet Lucifer szembehe-