Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)
ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - KÁICH KATALIN: „Miért büntetne?" A Tragédia Isten-képének egy lehetséges kommentálása
lyez Éva kijelentésével vérszegény, erőtlenségében már nem tudja a lényeget érintően befolyásolni és megkérdőjelezni a létezés szükségességébe vetett hitet. Az utolsó érvelés tehet, miszerint Fiad Édenben is bűnnel fogamzott, Az hoz földedre minden bűnt s nyomort nem hozza meg a várt hatást, s ezt Lucifer is tudja. Tehetetlenségre van ítélve, ennek jellemző gesztusa az lesz, hogy Adám felé rúg. Isten végül is az ő fegyverével, az anyagszerűségben megnyilvánuló érvvel - a születendő gyermekkel! - győzi le művének megkérdőjelezőjét, hiszen az emberpár a tudás fájának gyümölcséből nyert tudatszintjével csak ilyképpen tudja - s ez különösen Ádámra vonatkozik - felfogni a halhatatlanságot. Éva válaszában az Isten-fogalom másképpen való értelmezését véljük felismerni: Ha úgy akarja Isten, majd fogamzik Más a nyomorban, aki eltörüli, Testvériséget hozván a világra" Tulajdonképpen, amikor Lucifer és Éva között feszülő ellentétek mibenlétéről faggatjuk a Tragédiát, akkor a haragvó, büntető és jutalmazó Isten-kép helyes voltának Éva részéről történő megkérdőjelezéséhez jutunk el. E felismerést annak köszönhetjük, hogy miután egyértelműen tudatosodott bennünk, miszerint korunkban minden eddig igaznak hitt és elfogadott értékrendszer végérvényesen hitelét vesztette, ezzel párhuzamosan egy új értékrendszer megteremtésének igénye is jelentkezett, amelyben központi helyet kapott az értelmet magába foglaló Isten-kép megkeresésére irányuló törekvés. A feltétel nélküli hittől vezérelt lényegbeli felismerés útjának végén érkeztünk el a Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek 2 * minden kétséget kizáró igazságához, lévén hogy az a tétel, melynek értelmében Isten benne rejlik mindenben, ami van, az Istenről való gondolkodást másképpen kínálja fel. Lehetőséget ad arra, hogy eljussunk az antropomorf sajátosságoktól megtisztított Teremtőhöz, a Minden Létezőhöz. Pál apostolnál olvashatjuk egy helyütt: mindnyájan egy lélekkel itattattunk meg u Az emberiség minden nagy Tanítója Krishnától Jézusig, ezért kérte számon minden Isten-teremtette lénytől azt, hogy a cselekedeteiket mindenekelőtt a szeretet irányítsa. Ilyen összefüggésben a Tragédia mélyrétegeiben is fellelhető Évához köthetoen utalás, hiszen az ő tudatában felsejlett Teremtő fogalmazza meg azt is, hogy Ádám Éva „szíverén keresztül" szűrődő költészet és dal erejével felvértezetten tud majd ellentállni a reá leselkedő mindennemű kilátástalanságot felmutató kísértésnek. JEGYZETEK 1. Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Bp., 1972. 381. 2. Egon Friedell: Az újkori kultúra története. VI. Bp., 1994. 252. 3. Szerb Antal id. műve: 283.
