Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)
ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - KÁICH KATALIN: „Miért büntetne?" A Tragédia Isten-képének egy lehetséges kommentálása
mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne, és semmi sem volna lehetetlen néktek? b Valahol a mélytudatban Madáchnál is működhetett a tradicionálisan kialakított, nagyon is anyagszerűre sikeredett Isten-fogalommal való meg nem békélés tudattágító szándéka, ugyanis az Úr kérdésére: (...) Nem szült-e anyag, Hol volt köröd, hol volt erőd előbb? Lucifer a következőképpen válaszol: Ez.t tőled én is szintúgy kérdezhetem? 1 Az elmondottak tehát még egy adalék arra vonatkozóan, amire Egon Friedell is ráérzett: hogy az elmúlt, a krisztusi tanítás szellemében fogant kétezer év, melyet kereszténység-jellegűnek tartottunk mind ez ideig, lényegében éppen e tanítás alapvető tételeit sikkasztotta el - amelyeket Pál apostol így fogalmazott meg: a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig a legnagyobb a szeretet 1 - a hagyományokból örökölt, formálisan módosított, ám lényegét illetően nem megváltoztatott büntető/jutalmazó Isten javára. A képtelenség, a lehetetlenség elfogadása a ráció ellenére „nem a gondolkodás feladásával egyenlő - mint a felületes vélekedés hitte -, hanem csupán egy másik formája a gondolkodásnak. Rá várnak gazdagabb távlatok, már csak azért is, mert e logikus gondolkodás csak egy, a logika-felettes viszont olyan szivárvány, mely színeinek gazdagságával tükrözni képes valamennyi lélekformát."'' Ha figyelmünket a Tragédiában Lucifer és Éva szembenállásának mibenlétére összpontosítjuk e megállapítás tükrében, egyenes út vezet a válaszhoz. Miközben a szópárbaj Lucifer és Ádám között folyik, Lucifer egy pillanatra sem feledkezik meg a harmadikról, a számára egyértelmű veszélyt jelentő Éváról, a „hideg, számító értelem" ellenlábasáról: az irigylésre méltó gyermekkedély birtokosáról. Már a második színben megfogalmazódik benne e veszély mibenlétének lényege: Nem küz.dök-e hiába a tudás, A nagyravágyás csábos fegyverével Oellenek, kik közt mint menhely áll, Mely lankadástól óvja szívókét, Emelve a bukót: az. érzelem. Az érzelem, azaz az asztrál sík mint az. emberi lényeg egyik összetevője, mint tudjuk, felette áll az anyagban való megnyilvánulásnak, melyet a földi értelemben vett tudás védőbástyái közé ágyazottan lehet életben tartani. Ilyen értelemben az anyagszerűség arasznyi léte a rációval szerzett tudáson keresztül van jelen az emberi gondolkodásban, és semmiképpen sem tarthat igényt a halhatatlanságra. Márpedig Lucifer az arasznyi létre zsugorított emberi létezés fegyverével támadja Ádámot a megsemmisítéséhez kijelölt úton már a kezdet kezdetén, amikor az Úr által megtiltott két sudár fa gyümölcsének megízlelésére szeretné rávenni az emberpárt, kiegyenlítve a gyümölcsöt - ismételten az anyagot -