Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

FORRÁSKUTATÁS - FORRÁSKÖZLÉS - OBERNAUER GRÉTA: Betlehemes játék Zetevárról, 1899-ből

Szép házaddal egyűt Légy jó egéséghen Azután feljuthas A magos egekben Dallal zárul a darab, mely tréfás adománykérésre, valamint a pásztorok természetbeni járandóságára utal. Ebben a játékban is az évszázados profanizálódás folyamatának lehetünk a tanúi. Azért tarottam fontosnak e forrásanyag bemutatását, mert a hagyományos elemeket tartalmazza, s eredeti jelentésének megfelelően szól a közönséghez. A XVIII. század közepe óta a karácsonyi játék hanyatlik. Lassan kikerül az irodalomból, s már csak népies műfajként él tovább. Ennek a hanyatlásnak az oka a játékot éltető közösségek bomlása és a vallásosság gyöngülése lehetett. A kisvárosok polgári társadalma, amely a játékot előadta, felbomlott. A közösségi játék mozgalma távol marad a hivatásos színházi köröktől, nem színpadon játszanak, hanem szabadban, házban, templomban. A szereplők nem hivatásos színészek, hanem műkedvelők, de olyanok, akiknek belső közük van a játékhoz. A játék módja szimbolikus. A cél: vallásos élményt adni, tanítani és szórakoztatni a tömeget, valamint adományokat gyűjteni. JEGYZETEK 1. Magyar Népzene Tára II. kötet, Bp, 1965. 2. Dömötör Tekla: A népszokások költészete, Bp, 1974. 3. Kilián István: Tizennény történeti betlehemes 1629-1768. in: Iskoladráma és folklór, Debrecen, 1989. 135. 4. Dömötör Tekla: Történeti rétegek a magyar népi színjátszásban, Ethnographia, 1957. 2. szám 132. (Különlenyomat) 5. Kilián id. m. 135. 6. Magyar Népzene Tára II. kötet. 7. Jelképtár, 1990. 122-123.