Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

FORRÁSKUTATÁS - FORRÁSKÖZLÉS - KERÉNYI FERENC: Dokumentumok Megyeri Károly életéből. A név, és ami mögötte van/nincs

KERÉNYI FERENC Dokumentumok Megyeri Károly életéből A név, és ami mögötte van/nincs Megyeri Károlyról írva, szinte illetlenségnek számít, ha nem Petőfi Sándor szállóigévé lett verssorával kezdünk, A tintásüvegböl: „Van-e, ki e nevet nem ismeri?" Mi sem teszünk másképpen, csakhogy felelünk is a kérdésre, A név maga valóban ismerősen cseng az átlagműveltségű magyar számára, ám ez Petőfinek köszönhető, kivált, hogy az idézett sor rímhívójának tette meg a Megyeri nevet. Megyeri - színésztársaihoz mért nagyobb - feledettségének fő oka, hogy nem lehetett részese a Nemzeti Színház 1844 és 1848 közé tehető, első fénykorának. 0 volt az első Bíberách a Bánk bán kassai ősbemutatóján - nem érte meg az 1845. évi, átütő sikerű színre vitelt a Nemzeti Színházban és a legendás 1848. március 15-i előadást, amelyek a magyarság ideálképévé tették Lendvay Mártont; annyi táblabíró, nótárius, mesterember stb. után már nem játszhatta el a politikai vígjátékok és a korai népszínművek hálás karaktereit, holott például Eötvös József neki szánta, őrá szabta az Éljen az egyenlőség! Gáborszky ügyvédjének szerepét;

1 ráadásul (bár írt színpadi műveket) nem folytatott olyan maradandó szakírói tevékenységet, mint Egressy Gábor, aki 25 éven át gyűjthette a tapasztalatot a magyar romantikus színházművészet alapművéhez, A színészet könyvéhez (1866), és aki élete utolsó évében a Színi Tanoda első színészmesterség tanára lehetett. Első életrajzírója, Szigligeti Ede szerint a Petőfi megverselte anekdota megtörtént esetet rögzített, sőt, olyan város is akadt (Vác), amelyik felvállalta a tintásüveg történetét, időponthoz (1833) rögzítve is azt.

2 Noha az időhöz és helyhez kötés helyi hagyományát a színháztörténet cáfolja (Vácott nyomda volt; az ország akkori legerősebb prózai társulata, a Budára tartó kassai színészek így nem kéziratos színlapokon hirdették előadásaikat; 1833-ban a „vezértag" Megyeri már nem körmölt színlapot, ez a fiatal, pályakezdő színészek dolga volt), Petőfi verse mégis jellemző: Megyeri valóban kora egyik leghíresebb adomázója volt, maga is anekdoták hőse. Színművészetének alapvető értékelését Bajza József gyakorlatilag már 1836-ban elvégezte a Kritikai Lapok hasábjain;

3 ma legfeljebb más terminológiával állítjuk róla, hogy a