Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - KERÉNYI FERENC: Mikszáth Kálmán és korának színházi élete. 150 éve született Mikszáth Kálmán

as években a még főként novellistaként befutott Mikszáthban érthető módon nem látott a Nemzeti Színház számára potenciális szerzőt. Saját művei dramatizálásától pedig éppen Jókainak a színpadi művei riasztották el. Jókai Az arany ember színpadi változatával

48 átütő sikert aratott (1884-ben), amire megpróbált ráduplázni a Fekete gyémántok dramatizálásával (1885) és A kőszívű ember fiai színpadra alkalmazásával {Keresd a szíved címmel, 1887). Tekintsünk most el az utóbbitól: ezt Mikszáth a sajtószabadság nevében védte meg, miután gr. Keglevich István intendáns (felülbírálva a drámabíráló választmány döntését) nem engedte színre vinni a 48-as témájú darabot a Nemzeti Színházban. A lojális színmű című „rebellis tárcá"-jában

49 Mikszáth meg is találta azt a részletet, a színpadi változatban Baranghynénak nevezett anya jelenetét Richárddal a II. felvonás 6. jelenetében, aki a szállóigévé lett szavakkal („Lélekcserélő idők járnak, fiam!") hívja haza a forradalom védelmére fiát, amely kihívta a feltétlenül udvarhű arisztokrata rosszallását. Szabályos színműbírálatot írt viszont „Az arany ember" alakjai címen a Vasárnapi Újságba 1885-ben. Elismerve Jókai szülővárosának, a régi Komáromnak hatásos felidézését, a tarka, mulattató mellékszerepek sorát, a mesei igazságszolgáltatás szerinti befejezést, tette föl a kérdést: „Melyjk a jobb? Bizonyosan a regény, mert ott Jókai a leíró képességével brillírozhat. (...) És végre is, itt csak alakok beszélnek, igaz, azt, amit Jókai ad a szájukba, - de mit ér, ha ő maga közbe szólhat?"

50 Epika és dráma alapvető műnemi különbségei fogalmazódtak meg itt. Hozzávehetjük még Rubinyi Mózes finom megfigyeléseit arról, hogy Mikszáth igazi erőssége, „az egységes hangulati kíséret" színpadidegen, továbbá, hogy humora (amely nem elsősorban a párbeszédekben, hanem valóban az írói közjésekben rejlett) nem transzponálható a színpadi helyzetkomikum akkor ismert formáiba. 1 így jutunk el ahhoz az 1907-es interjúhoz, amelyet éppen egy regény, a Szent Péter esernyője Martos Ferenc operettlibrettista általi dramatizálása alkalmából készítettek az íróval: „Regényből nem lehet jó darabot csinálni; megmondottam ezt én már sokszor, meg is írtam. (...) Látja, én meg' sem próbálkoztam színmüírással..." FÜGGELÉK Mutatvány Mikszáth Kálmán „Szüreten" czimü 3 felvonásos népszínművéből. (1. felv[onás]. 4-ik jelenetéből) Gyurka. Hát a konstituczió Már a nevében benne van a jó Annyit tesz hogy alkotmány.