Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 32. (Budapest, 1997)

ESSZÉK ÉS TANULMÁNYOK A TRAGÉDIÁRÓL - ENYEDI SÁNDOR: Janovics Jenő és a Tragédia

A harmadik kérdésre, arra, hogy Merre? a keretbe foglalt történelmi és szimbolikus képek sorozata adja meg a választ. Ez a sorozat három részre oszlik: az első (Egyiptom, Athén, Róma és Konstantinápoly) az erkölcsi föllendülések és összeroppanások izgatóan fokozódó, egymásba kapcsolódó bonyodalma. Fiatal energiával, milliók fölött akar az ember uralkodni, nem boldogságot keresve, hanem dicsőséget, de hamar ráébred, hogy ez hiú törekvés, dőre nagyravágyás. Új útra indul tehát: az elnyomott millióknak akar érvényt szerezni szabad államban. Enyésszen az egyén. A köznek akar szolgája lenni. Harcba indul, vérét ontja a felséges népért. Győz - mikor diadalmas harcaiból visszatér, a tömeg megkövezi, vérpadra hurcolja, keserűen robban ki belőle a megvetés, hogy ilyen népnek nem kell szabadság! Új útra vágyik: ahol magának él az ember és keresi a kéjt, mellyel betölti az arasznyi létet, ahol kacagva nézi más erényeit, más kínjait, csak élveket kívánva. Beteljesül ez a vágya is, de hamar megémelyedik az örökös édesség tengerétől. Vészt kíván a feje fölé, borába ürmöt. S mikor glóriában fellángol a kereszt, így lelkesül: Fel hát csatázni, fel hát lelkesülni, Az új tanért. Alkotni új világot, Melynek virága a lovag-erény lesz, Költészete az oltár oldalán A felmagasztalt női ideál. Keresztes hadak élén tér vissza győzelmes csaták után, s a kereszténység fővárosában még menhelyet sem kap. Harcba szállott szent eszmékért, s átkot talál hitvány felfogásban. Eszményképe a lovagerény volt, s ez döfött szívébe tőrt. Kifáradva, pihenni vágyva, nem keres többé új utat, nem keresi az új célt, ami lelkesítse, nem akarja tovább igazgatni a világ kerekeit. A dráma szerkezetének ez az első része. Az architektúrák kerek, bevégzett első emelete. A középső rész a tudomány tragédiája. A tudós eltitkolja, mit lelke felfogott, s hirdeti azt, amiről jól tudja, hogy hamis. Ráeszmél, hogy szellem és tudás kétséges rang, s mely az égből homlokára szállott, a lángeszme sugara, homályos származás. Almában, melybe Lucifer ringatta, új álmot lát, azt a világot, mely szemébe néz az elavult lomoknak, amely kicsavarja a papok kezéből a villámokat, s trónra ülteti az észt, a rég üldözöttet. De felriad álmából, rádöbben a tudás csődjére, a tanítás sarlatánságára. Keserűen tanácsolja a tanítványnak, aki ajakán csüggve, szomjasan lesi a tudomány megváltó igéit: Fogd hát e sárgult pergamenteket, E fóliánsokat, miken penész ül, Dobd tűzre mind. Ez íme, a második olyan összeroppanás, amelyből alig látszik kivezető út. Ez a drámai koncepció középső része. A harmadik: a jövendő. Négy változó szín. Egyik sem támaszkodhat már történelmi tényekre. Mind a négy szimbolikus jellegű. A gazdasági élet forrongó harcai a londoni