Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Kerényi Ferenc: „A magyar Catalani?" A primadonna mint társadalmi jelenség a reformkorban

KERÉNYI FERENC „A magyar Catalani?" A primadonna mint társadalmi jelenség a reformkorban Ha elfogadjuk azt az alaptételt, hogy a XVIII. század végén, a XIX. század elején a felvilágosodott erkölcs terjesztésére és az anyanyelv művelésére szövetkezett magyar színészek első nemzedékeiben a férfiak lemondtak a vármegyei karrier előmeneteléről vagy a bevett értelmiségi pályák (az ügyvédkedés, a lelkészi, a tanítói hivatás) biztos megélhetéséről - akkor ez fokozott érvénnyel mondható el a halmozottan hátrányos helyzetet vállaló színésznőkről. A színészek magasabb előképzettséggel érkeztek a kollégiumokból, antik nyelvismerettel és olvasottsággal rendelkeztek, ismerték a kottát, hiszen mindez pályájuk alapműveltségéhez tartozott. így a világot jelentő, de olykor sikamlós deszkákról az ő számukra viszszaút is nyílott: Kótsi Patkó János visszavonult a birtokára, Benke József professzori állást vállalt Miskolcon, Ballá Károly és Újfalusy Sándor színigazgatók újságot indítottak Debrecenben, de tudunk jegyzőnek, írnoknak, gazdatisztnek állt vándorszínészről is. (Az utóbbira éppen Déry István lehet a példa, a diósgyőri kamarai uradalom alkalmazottjaként.) A XVIII. századvég női hivatásának szűk körűségéről az első leckét a kis Róza már gyermekfejjel megtanulta; hallgatva apjának, az egyébként művelt és jómódú bécsi gyógyszerésznek, Josef Schenbachnak ismételt kifakadásait, amelyekkel az lányai születése után eltemette az orvosfiúhoz fűzött szülői álmait. Özv. Schenbachné kétségbeesését pedig, mellyel leánya pályaválasztását fogadta, a kor színésznő-életrajzai igazolják vissza. Azokban a családokban, ahol több eladó lány közül az egyik színésznőnek állt, vagy (ami ezzel csaknem azonos) színészfeleség lett, lépésével meghatározta testvére(i) sorsát is, mint ahogyan Déryné öt évvel fiatalabb húga, a feltűnő szépségű Johanna szintén színésznő, Kilényi Dávid színész-direktor felesége lett. A feudális előítéletek teljes rendszerével (középpontban az erkölcstelen életvitel vádjával) szembesülő színésznőknek egyetlen módjuk volt a pályaelhagyásra: a rangos házasság - csakhogy a Rehák József ügyvéd hitveseként pilisvörösvári birtokukra visszavonuló Moór Anna esete, vagy az édesanya megnyugtatására felhozott, közelebbi példa, Bárány Katica segédszínésznő és Vida László táblabíró-földbirtokos, a társulat igazgatója közötti frigy a ritka történetek közé tartozott. A magyar színésznők kicsiny, ösztönös tehetségű csapatára pedig nagy feladatok vártak. Például a XVIII. és XIX. század fordulóján, a kor reprezentatív színjátéktípusában, az érzékenyjátékban, amelynek hatása szomorújátékká szelídítette a tragédiát, szentimentális vonásokkal színezte a vígjátékot. Ennek megfelelően kibővült a fiatal, jó megjelenésű színésznők feladatrendszere, drámai szende szerepköre is. A ma klasszikusnak nevezett drámák, azaz a felvilágosodás-kori Shakespeare-átdolgozások és az akkor még kortárs művek olyan szerepei, mint a Hamlet Ophéliája, Schiller Stuart Máriájának címszerepe, Kleist Heilbronni Katicája, a Bánk bán Melindája mellett - hogy csak Déryné szerepkatalógusából válogassunk - tömeges eljátszani valójuk akadt a „természetes, az érzékeny" ember női változatában. Méltán elfeledett drámák fiatal leánykáinak alakításában, akik falun vagy természeti népek körében nőttek fel, megőrizve tisztaságukat, nyíltságukat. Ábrázolásukhoz