Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Kerényi Ferenc: „A magyar Catalani?" A primadonna mint társadalmi jelenség a reformkorban

előadói stílus társult, az ún. síró-éneklő iskola, amelyet így jellemzett 1819-ben a miskolckassai társulat előadásai láttán gróf Dessewffy József: „...az asszonyoknak kivált nagyon pereg a nyelvek, igen fent, igen magosán kezdődik szózatok minden hajlatosság nélkül, és többnyire csak egy bizonyos hangra emelkedik, és csak egy bizonyos hangig ereszkedik le." A „negédes nő" eljátszásához (ahogyan Komlóssy Ferenc színész nevezte Donna Dianafordításának alcímében a szerepkört) Déryné jókora hátránnyal indult: nem volt szép, nem volt magas, karcsú termete, nem voltak baba-szabályosságú arcvonásai. Szerepkörét csak közelálló személyiségvonásaival (nyíltságával, légkörteremtő kedvességével) és alakítókészségével tudta hitelesítem. (Jellemző módon, egyetlen hiteles képe is ilyen szerepben örökíti meg.) Alakítókészsége mellett bizonyít, hogy gyakran alkatától és szerepkörétől idegen feladatokat is sikerrel oldott meg a vándorszínészet kényszerűségében; egy olyan színészi stíluskorszakban, amikor az alkat-szerepkör egyenlősége dominált. A drámai szende feladatkörét pedig gyakorlatilag egész pályája során, 37 esztendőn át megőrizte, „...nem is gondoltam éveim mennyiségére, csakhogy minden ember fiatalnak tartott, és én elhittem." írta kedves elfogultsággal emlékezéseiben. Vagyis: amint az az ösztönös színészeknél lenni szokott, idősebb korban a szerepkör hatott vissza a személyiségre. A már visszavonult Déryné látogatói kivétel nélkül megemlítik állandó mosolygását, kedveskedését. A vándorlás hetente-naponta változó viszonyai közepette ebben az amúgy is színészközpontú, a játszó személyre mint egyetlen stabil elemére a színészetnek joggal számító művészeti ágban - s ezt hamar meg kellett tanulniok - minden eszmei célkitűzés csak a szórakoztatás funkcióján át valósulhatott meg. Felértékelődött az énekelni tudó színész, megjelent az énekesjáték. Ez utóbbi afféle műfaji gyűjtőmedence volt: cselekménye prózában haladt előre, a jelenetek hangulatát zárt zene-, ének- vagy táncszámok foglalták össze. így egyformán jelenthetett énekbetétekkel dúsított érzékeny- vagy vígjátékot (amint ahogyan Déryné is beleszőtte előadásaiba kedvelt dalait), vagy akár operákat, prózában írt librettóval (ilyen volt a Singspielnek készült A varázsfuvola), és így játszották el az eredetileg akkordkíséretes recitativóval énekelt operákat is, mint az A szevillai borbély esetében történt. Az énekesjátékkal a vándorszínészet a szükségből faragott erényt: megjelenhettek a német polgársága városokban és a vegyes lakosságú területeken is; amit pedig a már szakosodott operaénekesekkel rendelkező német társulatokkal szemben hátrányként elszenvedtek, azt a prózai jelenetek élénkebb játszásával nyerték vissza. Az énekesjátékot is előadó társulatok értelemszerűen szerveződtek a mindenkori primadonna személye köré. Ebből a szempontból tipikus, sőt jelképes a Déryné naplójában megörökített eset, amikor először találkozott 1819-ben Miskolcon leendő sógorával, az első magyar sikeres színész-vállalkozóval, Kilényi Dáviddal. Az igazgató jellemző tevékenységét űzte: elszökött primadonnáját, Ecsedi Jozefát kívánta visszaszerezni, s ezenközben új tagokat is toborzott. Dérynét - saját bevallása szerint - az a kihívás izgatta, hogy a társulat fel mer-e lépni (magyar nyelven először) Pozsonyban. A sikeres nyugat-magyarországi körút aztán Déryné pályáján is fordulatot jelentett, ekkor kezdték a kor neves szopránénekesnőjé ről a „magyar Catalani"-nak nevezni, s már e minőségében, az operaprimadonna szerepkörére szerződtette őt 1823-ban Kolozsvárra a Farkas utcai színházat működtető, arisztokrata részvénytársaság. Itt 1825-ben került színre Webern bűvös vadásza, 1826-ban Mozarttól a Don Juan, majd ugyanettől az évtől gyorsulóan bontakozott ki Rossini magyar kultusza (1826-ban egy, 1827-ben újabb négy bemutatóval). Az itteni művészi eredményeket tette országossá az 1827-28-ban Kilényi szervezte és vezette turné, amikor Szegeden, Szabadkán, Zomborban, Baján, Pécsett, Székesfehérvárott, majd Pest-Budán játszottak, zömmel