Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)
Drámatörténet - Páll Árpád: Arisztophanész, avagy a komédia születése
Arisztophanész továbbra is belesző darabjaiba néhány közvetlen szót a „fogcsikorgatóról", kinek „...száz csapnivaló hízelgő feje nyalta körösleg az arcát", s kinek bűze „...fókáé, a tke mosdatlan czápáé, s-ge tevéé" (Darázsok). Milyen álláspont, felfogás, világnézet sugallja a személyekre tekintettel nem lévő kíméletlen bírálatot?, Babits az előző nemzedékek örökségéhez kapcsolódó „nemesen konzervatív" álláspont megnyilatkozását olvassa ki a komédiákból, Szerb Antal viszont miután kitűnő jellemzéseket és részletmegfigyeléseket sorakoztat fel, úgy véli, hogy az „...óattikai vígjáték a pletyka-sajtó szerepét" töltötte be Athénben, s a XIX. század tévedésének minősíti, hogy „...saját komolyságát a múltba vetítve, túlságosan komolyan vette Arisztophanész ellenzékiségét és mélyebb erkölcsi indítékokat képzelt mögéje". „Arisztophanész - mondja Szerb Antal - olyan igazi nagyságokat támad, mint Szókratész és Euripidész... és támadja polgártársainak nagy és önemésztő kollektív erőfeszítését, az annyi éve húzódó peloponnészoszi háborút..." „Valószínűleg műfajának törvénye kényszeríti erre az állandó oppozícióra... Arisztophanész konzervativizmusa csak a cinizmus maradisága", őt „...felelőtlenségében kell élvezni". A marxista irodalomtörténészek közül Falus Róbert úgy látja, hogy a komédia atyja a „marathoni" nemzedék példájában keres erkölcsi támaszt, s felfogásának két állandó elemeként a szabad munkás emberek Athénjának védelmét és az összgörögség érdekeit szolgáló béke dicséretét emeli ki. Szemére veti viszont, hogy különböző „aktuálpolitikai helyzetekben" nem jól tájékozott, „olykor a demokrácia konzervatívarisztokrata ellenfeleinek malmára hajtotta a vizet... „Egyértelműen reakciósnak" mondja a Lüszisztráte közvetlen tendenciáját „ ..hiszen, a békekötést szorgalmazó arisztokrata puccs a bukás szélére sodorta a várost". A végén a nevezetes komédia mégis megkapja, legalábbis félig-meddig, az erkölcsi felmentést; ,/1 Lüszisztráte ma is élő kincs és érték - írja - mindazok számára, akik az igazságtalan háborúk ellen küzdenek; más történelmi körülmények között azonban ugyanúgy a behódolás és a pacifizmus támasza lehet, mint ahogyan bemutatásakor is az volt" (?!) Végül akadnak a marxista irodalomtörténészek között olyanok is, mint TrencsényiWaldapfel Imre, akik nem teremtenek közvetlen összefüggést a történelem egykori eseményeivel, hanem a vígjátékok kérdésfelvetéséből, mondanivalójából, hangneméből plebejusi vonásokat, jelleget olvasnak ki. Hogy Arisztophanész tévedhetett és tévedett is egyes személyek megítélésében - azt kár tagadni vagy vitatni. Euripidész példája azonban - megítélésem szerint - nem megvilágosító erejű, mert a feléje irányuló szurkálódások, csúfondáros nyelvöltögetések az évődés mint bizonyítani igyekeztem - a helyreigazítás, a korrigálás szándékát sejtetik, s nem hasonlíthatók például a Kleón felé röpített gyilkos nyilakhoz. Szophoklészt azonban minden kétséget kizáróan méltánytalanul, igazságtalanul, rágalmazó módon támadta. Nem tudni szerepet játszott-e A felhők akár csak hangulatteremtésscl is a filozófia tragédiájában, dc akár kimutatható ilyen összefüggés, akár nem, az eset örök figyelmeztetésül szolgál. Nem érv és nem mentség, hogy Arisztophanész egész életében harcolt azok ellen, akik a tévedhetetlenség dicsőségét igényelték, joga volt hát neki is tévedni. Hogy újságírói felületesség miatt azonosította-e komédiáiban Szophoklészt ellenfeleivel, a szofistákkal, mint Szerb Antal állítja, vagy más okból - az vitatható. Alighanem Babitsnak van igaza, aki többekkel együtt azt hangoztatja. Szophoklész kortársai szemében magát a filozófiát testesítette meg, így hát Arisztophanész mint típust, már-már mint egy fogalom megtestesítőjét állította komédiájának középpontjába, hogy mindent ráolvasson, amit a kortárs filozófiában es a filozófusok magatartásában rossznak, károsnak talált.
