Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Kerényi Ferenc: Az első magyar színháztörténész: Endrődy János

Színháztörténet KERÉNYI FERENC Az első magyar színháztörténész: Endrődy János Ezt a díszítő jelzőt a kegyesrendi Endrődy János azóta viseli, amióta a teátrum históriájából színháztörténetet, azaz modern, előzményeit számon tartó művésztörténeti diszciplína lett; amikor Váli Béla, majd Bayer József monográfiával készült a Nemzeti Színház megnyitásának 50. és a hivatásos magyar színészet 100. évfordulójára. Az utóbbi években azonban polarizálódtak a nézetek Endrődy eszmei hovatartozása körül. Mályuszné Császár Edit benne vélte feltalálni az íróját annak a német nyelvű Bánk bán-drámának (Berthold, Prinz von Mähren, oder Edelmuth macht den Fürsten gross), amelyet 1794-ben tiltott el mind a nyomtatástól, mind a színpadi előadástól a budai cenzor, és amelynek szerzője így okkal-joggal rejtőzött az I. E. monogram mögé.

1 A Joannes Endrődyre történő feloldáshoz Mályuszné felhasználta Endrődy monográfusa, Perényi József iratközlését, amely a kegyesrend központi levéltárában fennmaradt dokumentumok alapján rekonstruálta a tábori papnak álló tanár nem éppen egyszerű pályamódosítását 1793-ban.

2 A cenzor tiltotta Bánk-téma, a távozásra törekvés mögött Mályuszné politikai rokonszenveket sejtett a magyar jakobinusok mozgalma iránt, könnyelmű kijelentéseket, esetleg a pesti színtársulat miatt a tanári munka elhanyagolását, és mindezek következményei elől menekülést a hadseregbe. Idevonva a Bánk-dráma alcímét is, amely így mintegy bocsánatkérés lett volna a hatalom felé. Az érdekes logikai konstrukció mindazonáltal megmaradt a tudományos hipotézis határain belül, további, már filológiai érvekre és ellenérvekre várva. 1990-ben, a magyar hivatásos színészet 200. évfordulójára megjelent Magyar Színháztörténet I. kötetében így Endrődy Jánost változatlanul „a történetírás akkori legjobb módszereivel" dolgozó színháztörténésznek tekintettük.

3 Szintén az évfordulóra adta ki a Múzsák Könyvkiadó a színházi rendezőből lett szakíró. Katona Ferenc posztumusz művét,

4 amely a Kelemen László köré szőtt romantikus legendák forrásának nevezte Endrődy János munkáját, A ' magyar játék-színnek történetei kezdetétől fogva az utóbbi kormányozásig c. forrásközlő tanulmányát,

5 melynek alapján a bevezetőben említett állandó jelzőt kiérdemelte. A szerzőt nemcsak nézeteit változtató köpönyegforgatónak nevezte, hanem kijelentette: „...könnyen leleplezhető, hogy Endrődy szándéka nem egyszerű történelemhamisítás, hanem tudatos denunciálás, amely ki kívánja törölni a magyar színésztársaság megalakulásának történetéből a haladó politikai célokra utaló mozzanatokat és a felvilágosult személyeket."

6 Minthogy e könyv párhuzamosan jelent meg az akadémiai kézikönyvvel, és érdemi szakkritika azóta sem utasította vissza vádjait, a magyar művelődés és ezen belül a magyar