Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Enyedi Sándor: A Kolozsvári Magyar Színház 1925-ös bukaresti vendégjátékai

dásáért. Voltak erők, amelyek nem akartak tudomást venni a színház létezéséről; más erők viszont éppen arra törekedtek, hogy a színház fennmaradását tegyék lehetetlenné. Nos, ezért a Kolozsvári Magyar Színház Bukarestbe invitálása valódi kihívást jelentett; kivételes esélyt is, hiszen egy esetleges siker egyben azt jelenthette, hogy a színház kitörhet nyelvi elszigeteltségéből, és értékeit országosan is közismertté teheti egy olyan korszakban, amikor a román-magyar viszonyt nem éppen a baráti hangnem jellemezte. A bukaresti vendégjátékra 1925. január 25-én, 26-án és 27-én került sor. A vendégjátékot megelőzően Nicolae Iorga Neamul Românesc c. lapjában, meleg hangú meghívót tett közzé, amelyben aláhúzta, hogy a kolozsvári magyar színészek a legjobb művészi erőt képviselik; törekvésük a román drámairodalom bemutatására olyan gesztus, amelyet nem lehet baráti válasz nélkül hagyni; s a Kulturális Liga nevében - amelynek zászlajára „megértés és testvériség" jelszava volt írva meghívta az együttest Bukarestbe. Mindenkit hívott az előadások megtekintésére - akik bíznak a baráti megbékélés szükségességében!

6 Közvetlenül a vendégjáték előtt a romániai magyar sajtó is igyekezett kiemelni a vendégjáték jelentőségét. Az Ellenzék bukaresti tudósításában például a következőket írta: „Bukaresti körökben nagy szimpátiával fogadták a Kolozsvári Magyar Színházat s a Teatrul Maghiar falragaszok igazán lélekemelő hatást gyakorolnak Bukarest százezernyi magyar lakosságára."

7 A lap tudni véli, hogy a kormány részéről Lepädatu miniszter és Valjean vezérigazgató, valamint Moldován, a Nemzeti Színház igazgatója fognak megjelenni. Az öszszes minisztériumok küldenek képviselőt az első előadásra. A valóság azonban jóval szerényebb külsőségeket jelentett. A kormány félhivatalos lapja tudomást sem vett az eseményről; igaz, hogy az a figyelmeztetés, mely szerint a román diákság tüntetni fog a magyar szó ellen, szintén nem vált valóra. A kolozsvári Ellenzék mértéktartó a várakozások latolgatásában: „az üzleti szempontok itt egészen másodrendűek. Sokkal fontosabb az, hogy végre mégis történik valami, ami a két egymás mellett élő nemzet kulturális viszonyát a folytonos farkasszemet nézés attitűdje után végre békésebb együttéléssé alakítja. Nem hisszük, hogy Iorga színházában záptojással fogják megdobálni a magyarokat. Valószínűbb, hogy sikerük lesz, hogy ünnepelni fogják őket nemcsak a bukaresti magyarok, hanem a románok is, akiknek ugyanolyan fontos ez a közeledés, mint nekünk.. ."

8 A vendégszereplés január 25-én kezdődött: ekkor Móricz Zsigmond Tanító úr c. egyfelvonásosát és Iorga Apáról fiúra c. színművét, 26-án Caragiale Fogat fogért, szemet szemért c. darabját és Molière Tartuffe-jét, végül az utolsó estén a színház egyik nagy sikerét, Lengyel Menyhért Antóniáját mutatták be. A Bukarestben fellépő együttesben részt vettek: Poór Lili, Janovics Jenő, Laczkó Aranka, Baróti Erzsi, Tóth Erzsi, Miklóssy Margit, Marsi Gizi, Betegh László, Szentgyörgyi István, Csellé Lajos, Forgács Sándor, Hoykó Ferenc, Ihász Aladár, Kemény László, Mihályffy László, Szigetváry József, Lukács József és Nascu Traian. Az szinte természetes, hogy az eseménytől sokat váró Brassói Lapok vezércikket és számtalan tudósítást szentelt az eseménynek. Az Ellenzék már tudósításának címében is jelezte a végeredményt: „A kolozsvári színészek nagy sikere Bukarestben"

10 - Az Adevarul (Igazság) c. lap kiemelte, hogy a színészek nagyszerűen játszottak, s játékuk expresszivitása nyelvtudás nélkül is érthetővé tette a színpadi történést.

11 Ugyanez a lap egy későbbi számában megírta, hogy nem mindenki értette meg e meghívás jelentőségét; voltak, akik ironikusan beszéltek és írtak Iorgának a magyar színészek felé tett nemes gesztusáról. „Az előadásoknak ennek ellenére mégis nagy sikerük volt. Janovics úr prózai tagozatának nagy sikere volt az ország fővárosában. Telt házak; őszinte tapsviharok és elismerő kritikák. Vagyis