Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Enyedi Sándor: A Kolozsvári Magyar Színház 1925-ös bukaresti vendégjátékai

Iorga úrnak igaza lett. A Kolozsvári Magyar Színház nem azért volt sikeres, mert a Iorga úr darabját játszotta - amire céloztak egyesek -, hanem azért, mert nagyszerű, tehetséges színészekből állt a csapat, és egységesen, fegyelmezetten, magas színvonalon játszott. „Ennek a színháznak mindenhol sikere lenne..." - jegyzi meg a lap, majd közli Iorga professzor gratuláló táviratát, amelyet a színháznak, a színészeknek Párizsból küldött, a bukaresti megérdemelt siker alkalmából. Furcsa ellentmondás, hogy a vendégjátékkal szemben a legdisszonánsabb hangot Goga Octavian lapja, a Tara Noasträ (Mi országunk) ütötte meg; mint köztudott, Goga ugyancsak szeretett hivatkozni magyar kapcsolataira, a magyarokkal szembeni megértésére, toleranciájára. 1923-ban a Magyar Párttal kötött paktumot „csúcsai paktum" néven; s 1925-ben éppen a szászrégeni magyarok szavazataival jutott újabb parlamenti mandátumhoz. Egy Hódos nevű cikkíró mégis éppen az ő lapjában írta gúnyosan, hogy a román tudós, Iorga képes volt visszaélni a román türelmességgel, és lehozatta a magyarokat Bukarestbe csak azért, mert előadták az ő darabját: „Ha Pekingben került volna pl. Mihai Viteazul színre, biztosan lehozatta volna a kínai színészeket is. A ravasz Janovics pedig, hogy mennyire átlát a szitán és mit tart a dolog felől, kimutatta akkor, amikor a második estén a Tartuffe-öt adta elő."

12 A vendégjáték során estéről estére megtelt a Teatrul Popular háromszáz férőhelyes színházterme, de a csúcspontot az utolsó estén érték el, amikor az Antóniám Poór Lilivel a főszerepben egyes becslések szerint ezer ember volt kíváncsi, s az Ellenzék január 30-i tudósítója szerint ezen az estén a szűk nézőtéren valósággal életveszélyes tolongás keletkezett. A közönség soraiban a románság sokkal nagyobb számban volt képviselve, mint az előző estéken. „A darab cigányos, mulatós, mámoros hangulatát még a román közönség is teljesen átérezte." A helyi magyarok lelkesedésére jellemzően a második felvonás után Tőkés református esperes vezetésével küldöttség jelent meg a színpadon, hogy bejelentse: nekik már állandó színházra van szükségük Bukarestben. Százezren vannak, szükségük van a nyelvi kultúrára, és meg is teremtik ennek templomát, oly módon, hogy fejenként 101 lej adót vetnek ki önmagukra, a befolyó jövedelmet pedig a magyar színház felépítésének céljaira fordítják..."

13 A siker azonnali eredményeként a Teatrul Popular igazgatósága hosszú, kéthónapos vendégszereplésre hívta a társulatot vissza, amely márciustól májusig tartana. Egy előkelő impresszárió pedig a színház operett-tagozatát egyhónapos nyári turnéra akarta lekötni. A siker nyomán több különféle ajánlatot kaptak. írásban jelentkezett egy nagyvállalkozó, hogy hajlandó a Károly Bulevardon egy 3500 nézőt befogadó színkört építeni, s azt a Kolozsvári Magyar Színháznak előadás céljaira egész nyárra átadni.

14 Egy másik ötlet szerint Poór Lilit az Antónia román nyelvű ötvenes szériájára szeretnék megnyerni, a szerződési ajánlatot is megkapta; s a mű színpadra való átdolgozásánál azt is figyelembe vették volna, hogy a művésznő még igen gyengén beszéli a román nyelvet. Janovics egyelőre még nem döntött, hogy melyik ajánlatot fogadja el. A legismertebb színházi folyóirat, a Rampa (Rivalda) újabb kéthasábos cikkben méltatta a vendégjátékot, és közölte Poór Lili és Ihász Aladár képeit. A cikk szerzője úgy látta, hogy „a lelkek megbékélésére a leghatásosabb propaganda a színház". Azt írta: „hogy száz brosúra s ezer platonikus szónoklat a szeretetről nem használt a közeledés céljainak annyit, mint ezek a bukaresti magyar nyelvű előadások... Reméljük, hogy Janovics Jenő dr. úr nem fog megállani ennél a fényes sikernél. Kérjük, jöjjön mielőbb vissza."

15 Még el sem csitultak a kolozsvári színészek bukaresti sikereinek hullámai, amikor a nem mindennapi vendégszereplésnek távolabbi visszhangja támadt. A bukarestinél sokkal nagyobb nemzetközi nyilvánosság előtt, Párizsban maga Iorga méltatta több mint ezer főnyi