Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Böhm Edit: Déryné naplója mint a biedermeier regény jellegzetes alkotása

feletti álmodozást. Énekelni ugyancsak már kislány korában tanult anyjától, aki mindig magasabb hangtónusban énekeltette, mint amilyen a természetes hangadottsága volt, és a taktust is gyakran a hátán verte ki, ha nem sikerült jól eltalálnia. Az erkölcsi értékek közül a legfontosabbnak az erényes és becsületes magaviseletet, a szorgalmat és az istenfélelmet, a mindennapi imádkozást, a segítőkészséget, a kötelességteljesítést és az alázatot tartotta az édesanyja. A fennkölt erények nemcsak önmagukban voltak értékesek, gyakorlásuk praktikus haszonnal is járt. „Mindig azt iktatta belém, hogy alázatos legyek mindenki eránt, úgy mindenki fog szeretni. Ha valahogy boldog leszek valaha, ne dicsekedjem vele szüntelen mások előtt, mert hamar irigyeim támadhatnak, s megzavarhatják boldogságomat" - írja könyvében anyja tanácsairól. (I. 135) Apja halála után ez a bizonyos polgári jólét hamarosan semmivé lett. Szokásai és értékei azonban élete végéig elevenen éltek Dérynében. Soha nem lett később önálló lakása, de szenvedélyesen törekedett a vándorlás körülményei között lehetséges otthonteremtésre. Pestre költözésekor eleinte házigazdáinál (Mátrayéknál, a Murányi házaspárnál, Lampl asztalosoknál) lakott, együtt a ház többi lánygyermekével. Később, utazásai során többnyire fogadókban szállt meg, ahol kiharcolta magának a külön szobát, utcára nyíló ablakokkal. Pályája csúcsán, amikor hosszabb időt töltött Kolozsváron, Miskolcon vagy Kassán, már ragaszkodott a kétszobás, konyhás külön lakrészhez, amelynek ablakai ugyancsak az utcára nyíltak. Az ablakokban mindig tartott virágot, s szeretett gyakran kinézegetni. Saját bútora kevés volt, de azokat mindig magával vitte. Ez részint a kényelmét szolgálta, részint viszonylagos állandóságot kölcsönzött átmeneti szállásainak. Puha, sárga fából készült komódját, ruhatartó kosarát, tükrös toalettasztalkáját és az anyjától kapott két derékaljat ágyneművel egész életén át cipelte magával. Ha hosszabban időzött valahol, zongorát is bérelt. Lakásának csinosítása különösen akkor vált fontossá számára, amikor Kassán Csáky Tivadar gróf szerelmese volt. Mindent elkövetett, hogy a választékos ízlésű gróf jól érezze magát nála. Bútorzatát kiegészítette még egy ruhatartó almáriummal, csinos varróasztalkával és egy kényelmes dívánnyal. (Amin igen szeretett „üldögélni" a gróf.) Ajándékba kapott apró dísztárgyakkal vette körül magát, még egy „echt kínai porcelán findzsá"-ja is volt. Szobája falait aranyozott rámákba foglalt képecskék, bekeretezett, őt dicsőítő versek, a közönségtől kapott koszorúk díszítették. A padlót vastag szőnyeggel borította be. Mindig és mindenhol kényesen vigyázott arra, hogy rend és tisztaság legyen körülötte, ami szokatlan volt a vándortársulatok színészei között. (Csáky gróf is tapasztalhatta ezt, amikor a szép Parázsóné füstös, zsúfolt, gyerekektől zajos otthonába járt udvarolni.) Déryné, kissé közhelyszerűen ugyan, de őszintén meg is fogalmazza a maga számára az otthon fontosságát: „... mindenütt lehet jó, nagyon jó, de mégis csak legjobb otthon, mert otthon minden darabka bútor kényelme szerint van az embernek elrendezve, és másutt sehol se találja föl azt a helyecskét, hol mondhassa: ez az én helyem. Itt szeretnék lenni." (II. 2766) Otthonteremtő törekvése azonban nemcsak lakása megválasztásában és berendezésében merült ki. A hiányzó családot pótolták számára a nála lakó színésztársak, vagy a gyakran cselédet is helyettesítő - színésznőpalánták. Mivel önálló konyhát tartott, gyakran hívta meg magához vendégségbe a mindig éhező pályatársait. A nőket délutáni kávézásra, a