Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Böhm Edit: Déryné naplója mint a biedermeier regény jellegzetes alkotása

sók széles rétegeinek ízlését elégítette ki. Zolnai Béla megfogalmazása szerint „alsóbbréteg beli irodalom"-ként létezett.

5 Déryné emlékirata, megjelenésekor tehát már nem irodalmi szinten hatott, hanem az olvasóközönség körében, amely még a századvégen is (sőt, bizonyos tekintetben máig) „az erényt, a romlatlanság hitét, a szentimentalizmus ideáljait keresi."

6 Varga Pál elemzése szerint

7 ezt a kispolgári érzelmességét, hangvételt még a századvégi költők (Reviczky, Endrődy stb.) műveiben is fellelhetjük. Hasonló jelenségeket mutat ki Németh G. Béla a századvégi próza lírizálódásában is.

8 Ezek a törekvések továbbmutattak a szimbolista, impresszionista, szecessziós stílus felé. Déryné írása sok elemében ezekhez is szervesen kötődik. A biedermeiert a szakirodalom nem tekinti kiforrott stílusnak, inkább csak „áramlatról", „művészi módszerről", „művésziessé emelt mentalitásról" beszél, amely éppen meghatározatlansága miatt igen széles körű, s jóval túlterjed a művészetek keretein, sok tekintetben azonosul a művészetélvezők elvárásának horizontjával.

9 Déryné művében ez a mentalitás, ez a világkép az uralkodó. A regény főszereplője nem az élő, valóságos Déryné, hanem az a színésznő, akit az író Déryné teremtett, a valóságos tények és adatok sajátos csoportosításával, elrendezésével és értelmezésével. Felesleges hát számon kérnünk tőle a pontos történeti adatokat! Olyannyira teremtett figura ez, hogy még a pontos neve és születési dátuma is megkérdőjelezhető. Keresztessy Sándor 1907-ben fellelte Déryné keresztlevelét, amely szerint eredeti neve nem Schenbach, hanem Schekenbach, születési dátuma pedig nem 1793. december 24-e, Karácsony estéje, hanem december 26-a.

10 Lehet, hogy az itt szereplő név csak elírás, lehet hogy a születési dátum helyett a keresztelés napját írta be a keresztlevél kiállítója, mégis elülteti az olvasóban a kételkedést. A Schenbach név kétségtelenül közelebb áll a Széppatakihoz, s talán jobban is hangzik, mint a Schekenbach. És mennyivel romantikusabb, regényesebb dolog Karácsony szent estéjén születni, mint a kis Jézus, s nem Karácsony másnapján! Hősnőnk nem volt szép. Vékony, kis növésű, szeplős, vörös hajú, mondhatni fejletlen gyermek és fiatal nő, arca szilvametszésű, a szája kifejezetten nagy, szemei azonban kifej ezőek, mosolya kedves, s arcán már egészen fiatal korában fellelhető volt egy bánatos vonás, ami egy kissé rejtélyessé tette. Mozgása könnyű és kecses, s egész lénye valami finomkodó, szeretetteli bájt árasztott. Felvilágosult német polgári, értelmiségi családból származott, amely a XVIII. század végén még igen szűk réteget képviselt Magyarország városaiban. Módos polgári házban élt a család az apa haláláig. Itt külön szoba állt a szülők, a gyerekek és a cseléd rendelkezésére, s ebben működött apja patikája, laboratóriuma is. A házhoz nagy kert tartozott, amelyben nemcsak a családnak szükséges gyümölcsöt és zöldséget termelték meg, hanem bőven jutott hely a virágoknak is. Gyakran láttak vendégeket a szülői háznál. Anyja nemcsak szép asszony volt (7 gyermek születése után is!), de igen szépen énekelt, hárfázott és tisztes polgári műveltséggel bírt. Minden délben úgy terítettek, hogy az asztalnál egy esetleges vendégnek is helye legyen. Nagyobb ünnepeken rendszeresen megvendégelték az ispotály szegényeit, s egyéb alkalmakkor is szívesen jótékonykodtak. A szülők gyermekeiktől feltétlen engedelmességet kívántak. Polgári értékrendjét, szokásait a szülői ház, s ebben is főként anyja alakította ki Dérynében. Alig volt ötéves, már parányi guzsalyt kapott, fonni, kötni tanult. Még nem érte fel a konyhaasztalt, amikor egy széles zsámolyra állították és főznie kellett. Házitanító tanította meg írni-olvasni, de anyja a szüntelen munkálkodást fontosabbnak tartotta, mint a könyvek