Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Évfordulók - Enyedi Sándor: A Kolozsvári Magyar Színház 1925-ös bukaresti vendégjátékai

közönségnek a kolozsváriak bukaresti sikerét - bizonyságot adva arról, hogy politikailag is tudta kamatoztatni mindazt, amit a vendégszereplés nacionalista ellenzői nem tudtak. Iorga előadása az Oceanográfiai Intézet hallgatósága előtt a romániai nemzetiségek helyzetéről beszélt, ami pedig akkoriban nem ritkán volt téma a nemzetközi sajtóban. A politikus Iorga, miután nem egy dicsérő szót mondott a magyar kultúráról - a vendégszereplés eredményeinek a fényében akarta láttatni a magyarság helyzetét a román államban: „Mindig elismertem a magyarság kultúrérzékeit - mondta. - Csak nemrégiben történt, hogy példát hozzak fel, hogy a Kolozsvári Magyar Színház tagjait lehívtam Bukarestbe, hogy a román fővárosban magyar darabokat adjanak elő. Nos, kijelenthetem, hogy a magyar színtársulatnak Bukarestben olyan győzelmes fogadtatásban volt része, amilyenben még ott színtársulatnak soha. S hozzátehetem, megérdemelt fogadtatásban. E siker és ez a példa a két nép közti közeledés biztató jele."

16 Kétségtelenül hatásos betét volt ez egy olyan beszédben, amelynek alap-mondanivalója magyar szempontból bírálható volt. Janovics kétségtelenül elérte, hogy a Kolozsvári Magyar Színház számon tartott tényezővé vált országosan is. A reputáció nehezebbé tette azoknak a törekvéseknek a megvalósítását, amelyek szerint szívesen, akár másnap betiltották volna a magyar színészetet Romániában. A román kultuszkormányzat intézkedései azonban nem mutattak igazi érdeklődést a nemzetiségi értékek iránt. 1925 nyarán, az új koncessziók kiadásakor kötelezővé tették minden magyar színtársulat számára, hogy évadonként négy román darabot tűzzenek műsorukra. A Románia c. lap volt azon kevesek egyike, amelyik felemelte szavát az intézkedés ellen - megállapítva, sértő az, ahogyan a minisztérium erőszakkal akar román darabokat rátukmálni magyar társulatokra, hiszen a magyar társulatok jószándéka amúgy sem hiányzott. A nyár folyamán Poór Lili megkapta az írásbeli meghívást az Antónia főszerepére,

17 ez a terv azonban nem realizálódott. Viszont az 1925-ös januári kezdeményezésnek még gyümölcsözőbb folytatására került sor 1925 decemberében, amikor előzetes egyeztetések után az újabb vendégszereplés idejét november 28-a és december 7-e közötti időszakra tűzték ki. Kilenc esti előadás és három délutáni fellépés tervét rögzítették, az előadásokra ismételten a Teatrul Popular színpadán, az Erzsébet Bulevard 25. szám alatti színházban került sor. A műsort Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Mikszáth Kálmán, Bíró Lajos, Bródy Sándor, Vajda Ernő, Zilahy Lajos darabjai alkották; a világirodalmat Pirandello (Az ember, az állat és az erény), a román irodalmat Iorga (Manole mester) képviselte.

18 A siker a korábbinál is nagyobb, egyértelműbb. Ezúttal a kormány félhivatalos lapja is - mint Janovics írta

19 - „Isten hozott"-at kiáltott. A bukaresti lapok elsőrangú kritikusai tudósítottak az előadásokról. A Rampa (Rivalda) különszámot adott ki a kolozsvári színészek tiszteletére, a kolozsvári színészek fényképével. A nézők között számtalan, kiemelkedő román színészkolléga. Köztük is Manoilescu, a legismertebbek egyike. O írta az egyik lapban: „Boldog vagyok, amikor megállapíthatom, hogy ma már azok is örülnek a magyar színészek bukaresti sikerének, akik tegnap még gazdag fantáziájuk gyanakvó rémképeit látták mindenütt." A sajtó a tegnapi válaszfalak ledőléséről írt. A nemzeti párt lapja, a Románia megállapította: „Már a múlt évadban megkezdődött a Kolozsvári Magyar Színház első vendégszereplésével a két nemzet kultúrájának szerencsés, örvendetes kézfogása ... Az a tény, hogy Bukarestben ma nagy sikerrel és szeretettel övezve vendégszerepelhet egy magyar színtársulat, mutatja ennek a szellemi és lelki közeledésnek könnyű voltát." Ez nyilván erős túlzás - bár a sikert minden lap konstatálta pártállásra való tekintet nélkül; a közeledés azonban mégsem volt könnyű. Nem azért, mert a kormány félhivatalos szócsöve, a Viitorul (Jövő) ismét gúnyolódott: „Bizonyos, hogy ez megint újabb és ékes tanúsága a kisebbségek elnyomásának, és