Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Márfi Attila: Színjátszás Pécsett, az abszolutizmus idején - a cenzúra intézkedései

vonatkozik személyére éppúgy, mint társulatának tagjaira, valamint a színházi törvények pontos betartása által, hanem a magasabb színvonallal, amellyel hasonló vándorszínész társulatok többi igazgatójától előnyösen megkülönböztetett művészi teljesítményeivel képvisel."

16 Wagner jutalma nem is maradt el, mert a pécsi mellett megkapta a győri és az eszéki német színházak bérleti jogát is.

17 Azonban a direktor minden igyekezete ellenére sem kerülhette el, igaz csak egyetlenegy esetben, hogy összetűzésbe kerüljön a hatalommal. Történetesen társulatának egy magyar tagja, bizonyos Gyulai Ferenc nevéhez fűződik a nagy port felkavaró eset. 1852. április 21-én a Deborah c. dráma negyedik felvonásában az egyébként epizódszereplő Gyulai az alábbi rögtönzésre ragadtatta el magát:

18 „Wir ziehen jetzt nach Amerika, und wenn wir wiederkehren, werden wir das theuer Vaterland auf freien Boden wieder betretten." Ami magyarra fordítva annyit tesz: „Mi most Amerikába megyünk, és ha visszatérünk, a drága haza szabad földjére fogunk ismét lépni."

19 Ez persze eléggé egyértelmű megnyilvánulás volt ahhoz, hogy a történtekről Vészits József megbízott polgármester jelentést kérjen Radenich Imre rendőrtanácsnoktól, aki hivatalból volt jelen az ominózus előadáson, de „elfelejtett" jelentést tenni a diszkriminációról. A rendőrparancsnok több mint 2 hét elmúltával tette csak le jelentését a polgármester asztalára azzal a szabadkozással, hogy Gyulai mondatait nem hallhatta, mert egyik hölgyismerőse kérdésére figyelt éppen, s nem lett volna illő az elemi udvariassági szabályok ellen vétenie.

20 Csak arra emlékezett, hogy a színészt lelkesen megtapsolta a publikum. S ehhez még hozzátette: „A dráma előadása, a színészek kitűnő szorgalma, szabatos játéka és pontos szereptudása által méltán a legsikerültebbek közé soroltatik, és így igen természetes, hogy annak majdnem minden jeleneteit a nézőközönség, mely az egész estvén át különös lelkesedésben lenni látszott, kitörő tapsviharral üdvözölte."

21 Ezután a hazafiságból jelesre vizsgázott rendőri jelentés után Cseh Eduárd megyefőnök sem kérhetett súlyos büntetést Gyulai ellen. A színészt gyorsított eljárással törvényszék elé állították. De mivel a Soproni Kerületi Helytartótanács sem kívánt az ügyből precedenst teremteni, nehogy az amúgy is rossz közhangulat még jobban elmérgesedjen, Gyulait némi szóbeli feddések után szabadon bocsátották.

22 A megyefőnök ezek után külön leírtban figyelmeztette a színházigazgatót a nagyobb elővigyázatosság betartására. Természetesen az eddigi biztonsági intézkedéseket megkétszerezték. A cenzúra tevékenysége A színjátszás művészi színvonala s a színház látogatottsága ezekben az években az 1848 előtti állapotokhoz viszonyítva jelentősen hanyatlott. A magyar ajkú lakosság a magyar színjátszás méltatlan háttérbe szorítására úgy válaszolt, hogy tüntetőleg nem látogatta a német előadásokat. A magyarokkal szimpatizáló német polgárok is csatlakoztak az ideiglenes bojkotthoz.

23 Ezért ebben az időben nem volt szokatlan jelenség a színtársulat számára, hogy szinte mindig fél ház előtt játszottak. Sőt arra is volt példa, hogy időközönként bezárták a teátrumot érdektelenség miatt, de ebben is szerepet játszott, hogy a műsorszerkesztést a cenzúra előírásai korlátozták.

24 Az 1850-es évek színházi életének megnyomorítója Bach belügyminiszter 1850. november 14-én közreadott Színházi Rendtartása (Theaterordnung) volt.

25 Mivel a belügyminiszter felismerte azt a veszélyt, ami a színjátszás oldaláról fenyegethette a rendszert, rendelkezései rendkívül szigorúak voltak. A Rendtartásban bevezette a legkisebb kihágások esetére is a pénzbüntetést, a titkosrendőri felügyeletet és a cenzúrázás megszigorított rendszerét. Nemcsak a szövegkönyveket ellenőrizték, hanem az előadásokon is mindig részt vett