Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Márfi Attila: Színjátszás Pécsett, az abszolutizmus idején - a cenzúra intézkedései

valaki a felduzzasztott cenzori bizottságból.

26 Különösen azoktól a rögtönzésektől tartottak, melyeket az illető darab szövegkönyve nem tüntethetett fel. Ezért kettőzött figyelemmel kísérték az egyes színpadképek beállítását, a színészek gesztusait, hanglejtését, a díszletek és a jelmezek megjelenítését stb. Nem volt ajánlatos a korabeli darabokban használni az olyan fogalmakat, mint a haza, nemzet, szabadság, elnyomás és még sorolhatnánk.

27 A levert szabadságharccal kapcsolatos bárminemű halvány célzást sem tűrték meg a színpadon. Gyanakvásra adott okot a fegyverek kellékként való alkalmazása. Az egyenruhák színrevitelével is csínján kellett bánni. Természetesen a honvéd uniformist hosszú időre száműzték a jelmeztárból. De a császári és királyi katonaság uniformisába is kockázatos volt a derék színészeket belebújtatni, hisz ez is számtalan félreértésre adhatott okot. Megtörtént az, hogy a Pécsre beszállásolt helyőrség- és térparancsnokok kérdőre vonták a megyefőnököt egy korabeli történetet feldolgozó mű kapcsán. Ugyanis az adott jelenetben lötyögött az egyenruha (talán a nagyobb méret miatt) az egyik színészen, s ebből azt a következtetést vonták le, hogy Őfensége hadseregéből akart gúnyt űzni az egyébként aulikus színigazgató.

28 A Sopronban székelő Kerületi Helytartótanács Rendőri Osztálya a szabályozó rendeletek sorozatát zúdította az ország színházi vezetésére. Nemcsak az előadásokat kísérték figyelemmel, de a próbák alatt is állandóan jelen volt valaki az ügyeletes ellenőrök közül. A színházi felügyelettel megbízott testületek és személyek száma elképesztő méreteket öltött az abszolutizmus első felében.

29 A nyolc lépcsős ellenőrzési rendszerben a vármegye és a város igazgatási apparátusa, valamint a helyben elszállásolt fegyveres testületek megbízott inspektorai vettek részt az alábbi sorrend szerint: 1. A vármegye elöljárósága. 2. A vármegye elöljárósága által megbízott személy, aki a szövegkönyvet vizsgálta át. 3. Pécs város elöljárósága által megbízott tisztviselők a színház belső rendjének felügyeletét látják el. 4. A császári csendőrség szárnyparancsnokai. 5. Császári katonai térparancsnokok. 6. Császári katonai hatóság felügyelő tisztjei. 7. Császári csendőrök és városi rendőrök közös felügyelete. 8. Végül azok a „bennfentesek", akiket a vármegye elöljárósága nevez ki ellenőrzési feladatokra.

30 A láncolat végén természetesen Cseh Eduárd megyefőnök állt, aki nagy ügybuzgalommal látta el ezt a feladatkörét is. Az előzetes rostán átesett színdarabokat a megyefőnök terjesztette fel a Sopronban székelő, már említett Rendőri Osztálynak.

31 Egyszerre azonban csak a 10 színpadi mű szövegkönyvét lehetett vizsgálat alá vetni. Innen a cenzorált művek Budára kerültek a császári és királyi főkormányzóhoz, Albrecht főherceghez a végső jóváhagyás megadására. Mire a színdarabok és a repertoár-tervezetek végigjárták ezt a hivatali utat, újból elölről kellett kezdeni az idegőrlő és rendkívül hosszadalmas procedúrát.

32 S emiatt természetesen a színielőadások menete is lelassult. Éppen ezért számos darabot az unalomig játszottak, mert az újonnan műsorra tűzendő művek még nem kapták meg a kívánt engedélyt. A cenzúra tevékenysége ily módon a színháznak óriási anyagi károkat is okozott. A bonyolult procedúra lerövidítését maga a megyefőnöki hivatal is kérelmezte a Helytartótanácstól 1852-ben. A kérvény csak Sopronig jutott el, mert Gebei, a rendőri osztály vezetője nem továbbította Budára, mondván, erre a lépésre nem kapott felhatalma-