Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Rajnai Edit: A Magyar Színház műsorpolitikájának története (1907-1918)

nagyhercegi birtokok biztosítanak, gyorsan légüres teret teremt Peredy körül. A másik szál a nagyherceg mesterkedései Peredy húgának, Juditnak a megszerzéséért. A színmű összefogó ereje a nagyherceg és Judit története s szerelme. Lengyel darabjának szférája a társadalom középső szintje, a főszolgabírói szint és az,ami ennél lejjebb létezik. A Falusi idillben a környezet, a magyar vidék élete, bezártsága és csakis ez - a forrása és alakítója a felbukkanó sorsoknak. Ez hasonítja magához Telekesnét, teszi szellemét tunyává, érdeklődésre képtelenné. A Falusi idill egy önmagába zárt, sivár világot ábrázol, ahol az emberek kegyetlenül letörik a náluk kisebb, szerencsétlenebb ellenszegülőket. Bíró Lajos színművének szférája a középszint és az, ami ennél feljebb található. A Sárga liliomban a politikai és emberi kudarcok, a behódolások és megtöretések a városkán kívüli tényező nyomására történnek. Az orvos megzsarolása, leszerelése, meggyőzése és Judit sorsának megoldása a nagyhercegi morganatikus házassággal - a heves vérű fiatal nagyherceg ügyeinek eltussolása érdekében szerveződik. A Sárga liliom egy sivár világot mutat be, amely kénytelen megalkudni az erősebbel, amelytől léte, jóléte függ. A két darabban a közönség indulatainak eredői különböző irányba mutathattak. A Falusi idillben a vidéki társadalom krémje ellen, a Sárga ////ómban pedig elsősorban a felső szinttel, a kívülállókkal szemben lázadoznak. 1907-ben a Magyar Színház műsorváltásának tervei között három olyan mű - köztük Hevesi Sándor első Jókai-dramatizálása - szerepelt, amely a Beöthy által az Izabella téri új színháznyitásra kiírt színműpályázat valamelyik pályaműve volt. Beöthy dramatizálási versenye Herczeg Ferenc Szíriusz című novellájának, Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője és Jókai Mór Az új földesúr című regényének színpadra állítását tűzte ki feladatául.

47 A Szent Péter esernyőjének Martos Ferenc alkotta színpadi változata - az 1907-es nyitó előadás - az első évad eklektikus repertoárjának apró epizódja volt csupán. A másik két átdolgozás azonban már határozottabban beleilleszkedett abba az évadon végigvonuló produkciósorozatba, amelyet leginkább a történeti drámák-mesedrámák műfaji megjelöléssel lehet meghatározni.

48 Az a bemutató, amely a második Beöthy-érában a Magyar Színház műsorának egyhetedét jelentette - bár a színház előadásra szánt estéiből jóval kevesebbet foglalt el, mint a másik két repertoárréteg - szinte az első pillanattól egyfajta következetes műsorpolitikai törekvést mutatott. Beöthy László programadó műsorterveiben, Shakespeare Cymbeline-je, a Szeget szeggel és Edmond Rostand Sasfiók című drámája jelezte, hogy a Magyar Színház ezen a téren bővebb választékot kívánt nyújtani közönségségének budapesti versenytársainál. Beöthy rátalálni vélt, és rá is talált az erre alkalmas eszközök egyikére. A rátalálást a már jó évtizede megfogalmazódó közönségigény segítette elő. A Magyar Színház előző évtizedének operettkorszakában az előadások revüszerű elemeinek érvényesülése, a kórusmozgatás és a színpadi csoportképek hatásos beállítása az aprólékos hűséggel megfestett háttérfüggöny előtt a közönség fokozott dekorativitás-igényét elégítette ki, igaz, még egy korábbi színpadi szemlélet stílusában, a meiningeni realizmus eszköztárával, az operettek kívánalmaihoz igazodva. Beöthy László jegyezte művészeti igazgatóként 1899-ben a Magyar Színház első, valóban revüelemeket tartalmazó produkcióját, az Asszonyregementet. Amikor az Izabella téren másodszor is elfoglalta az igazgatói széket, az operettet játszó Király Színház vezetője is volt. Érezte az operett-előadások jellemző irányait, s ezek átemelhetőségét a más műsort játszó Magyar Színházba. Természetesen a tendenciában rejlő lehetőségről és nem a stílus átmenthetőségéről volt szó. Mindezt pedig támogatta az, hogy a színpadi kép harmóniája, eleganciája és színessége a vígjátékok