Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Rajnai Edit: A Magyar Színház műsorpolitikájának története (1907-1918)

színésznők gyorsan változó csapata volt, akiknek teljesítménye nem érte el a közönség és a kritika által elvárt színvonalat. A Király Színház pozícióját 1905 végén a Népszínház is veszélyeztette. Nem műsorával, amely a régi népszínházi szerzők hagyományos darabjaira épült, s így legkevésbé állta meg helyét a három operettszínház vetélkedésében, hanem azzal, hogy Vidor Pál, a Népszínház igazgatója - utolsó kísérletként önmaga is színháza megmentésére - a Király Színházból ide szerződtette Fedák Sárit.

5 1905 és 1906 fordulóján Beöthy László semmiképpen sem érezhette Király utcai színházát egyeduralkodónak a főváros operettszínházi világában. Leszkay Andrásnak a Magyar Színház Részvénytársasággal kötött bérleti szerződése hat évre szólt, 1907 októberéig. A szerződés szerint a 6, illetve 10 éves bérlet lejártát megelőző egy éven belül a színház épületét és berendezését 720.000 koronáért lehetősége volt megvásárolni.

6 Leszkay, bár hat éven keresztül pontosan fizette a bérleti díjat a részvénytársaságnak, nem rendelkezett a színház megvásárlásához szükséges összeggel. A Magyar Színház igazgatóváltása nyilvános pályázat meghirdetése nélkül zajlott le, a családon és részvénytársaságon belül meghozott döntés volt. A Budapesti Hírlap 1906. augusztus 27-i száma közölte a rövid hírt, mely tudósított a színház további sorsáról. „A Magyar Színház Részvénytársaság mai napon tartott közgyűlése teljes egészében jóváhagyta azt a szerződést, amelyet a részvénytársaság júliusban Beöthy Lászlóval kötött. E szerződése értelmében 1907. október elsejétől tizenegy évre Beöthy László a Magyar Színháznak is vállalkozó igazgatója lett." A konfliktus nélküli döntés az új bérlő személyéről annak a helyzetnek a következménye, hogy az 1902. február 21-i közgyűlés óta a Rákosi-család képviselőinek pozíciója a társaság igazgatóságában rendíthetetlen volt. „Amilyen közömbösen, fáradtan kezdődött a tavalyi szezon, olyan nyugtalan, feszült várakozással teljes most az évad küszöbe... A nagy színházak körében tehát nyilvánvaló forrongás van, amely meg fogja változtatni azt a viszonyt, ahogy az eddigi színházak elosztották egymás között a színházba járó közönséget." - jelzi Színi Gyula a Budapest színházi világában 1907 szeptemberében érzékelhető változásokat.

7 A „színházba járó közönség elosztása" 1907-ben más feltételek és lehetőségek között ment végbe, mint 1897-ben, a Magyar Színház megnyitása idején. A századforduló utáni évek Budapestjén az 1890-es évtized demográfiai dinamizmusa már megtört, a népességnövekedés 1900 és 1910 között „csak" 20%-os - jóval lassúbb a megelőző időszak 45%-os, szédületes tempójához képest.

8 A budai oldalon lakók lélekszáma továbbra sem tartott lépést a Duna bal partján elterülő városrészek fejlődésével, Budát - az őslakosokon kívül - a tehetősebbek választották lakóhelyül. A Belváros sem tudta már behozni lemaradását, népességszáma az Erzsébetvárosénak még hetedét sem érte el. A Lipótváros lakossága egyenletesen gyarapodott ugyan, a növekedés üteme azonban a jobbparthoz hasonló, s messze elmaradt a Vf., VII., VIII., LX. kerületi népességszámtól. Az 1890-es években kialakult városszerkezet, amelyre a Teréz-, Erzsébet-, József- és Ferencváros népesedési túlsúlya jellemző, a XX. század első évtizedében megszilárdult. Budapest népességnövekedésének lelassulása azonban a VI., VIL, VIII., IX. kerületekben is éreztette hatását: lélekszám-gyarapodásuk megtorpant. A négy városrész fejlődési üteme Buda, a Belváros és a Lipótváros ritmusához igazodott, a korábbi arányeltolódások azonban rögzültek, és biztosították a legyezőszerűen elterülő kerületek túlsúlyát a főváros lélekszámán belül.

9 Az 1890-es években kiformálódott budapesti társadalomszerkezet árnyaltabbá vált. A város szükségleteinek kielégítéséből még mindig jelentős részt vállaltak az önálló műhelyü-