Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)
Színháztörténet - Bene Kálmán: Egy tanulságos balsiker története. Erkel Ferenc: Hunyadi Lászlójának külföldi bemutatójáról
A bécsi bemutató szereposztása a következő volt: V. László király - Barbaro, Czillei Ulrich - Vincze, Gara, nádor - Kaczvinszky [János], •Mária, leánya - Zengráf E[ dit], Erzsébet, Hunyadi János özvegye - László-Doria assz[ony], László - Reszler [István] Mátyás, fiai - Pajor Nina. 26 A Magyar Sajtó, a Bécsben megjelenő magyar napilap bécsi színházi tudósítója több megrovást kapott már kritikáiért a hazai sajtótól: túlzott elfogultsággal vádolták Szabóék színházi produkciói iránt. 27 A Hunyadi László kritikája egyáltalán nem ezt igazolja: „A magyar opera tehát megszületett Bécsben, a Hunyadi László előadása múlt csütörtökön zsúfolt színházzal történt. Szabó úr jóakaratját örömest méltányoljuk: de az opera sokkal nagyobbszerű, semhogy ezt azon eszközökkel, melyekről ő jelenleg rendelkezik, a nagy és jeles dalmű értékéhez és méltóságához illően kiállítható volna Bécsben. Már maga a zenekar nagy mértékben nélkülözte nem csak Erkelt magát, hanem általában a mi pestinknek művészi otthonosságát, s mindenek felett a nemzeti geniust. A dalmű zenéje csaknem úgy játszatott el, mintha valaki olvas fennszóval olyan könyvből, amelyet nem ért." 28 Székely tehát nagyon elégedetlen az előadással: sem a „kiállítás", sem a zenekar, majd, mint a kritika további részében írja, az énekesek sem voltak méltóak a dalmű színvonalához. De a magyar kritikus (és Petőfi-epigon költő) számára Erkel műve kikezdhetetlen érték. Sajnos, a bécsi lapok kritikáinak nagyobbik része nemcsak az előadás hiányosságait, gyengeségeit emeli ki, hanem, talán épp az előadás alacsony színvonalának hatására, Erkel művének értékeit is kétségbe vonja. Székely ugyan a vélemények közötti „irodalmi szakadásról" ír, de el kell mondanunk: a bécsi bírálatok többsége a zenét is, az operát magát is elmarasztalta. Nézzük meg a Hunyadi László fogadtatásának részleteit! A darab zenéjéről négy súlyosan elmarasztaló, két kevésbé negatív és két olyan kritika született, ahol az elismerés és a megrovás egyensúlyban van. Maradéktalanul csak két német nyelvű kritika dicsérte Erkel zenéjét. (Az előadásról egyetlen elismerő írás sem született.) Az österreichische Zeitung szerint, bár a Hunyadi László a magyaroknál az „ operák operája ", a nagy zenei hagyományokkal rendelkező bécsiek számára legfeljebb középszerű mű. 29 Az igaz, hogy a története tökéletesen nemzeti, a zenéje azonban a legkisebb mértékben sem: olasz zenei alapba egy kis francia és német stílus szövődik, többé-kevésbé szerencsés utánzata ez Meyerbeer eklektikus modorának. Sikerének oka a magyar népzene, cigányzene néhány motívumának ügyes feldolgozása csupán. Ezt a véleményt árnyalja a Die Presse kritikusa is, 30 „a Hunyadi zenei stílusa teljesen új-itáliai, olykor Donizetti és Bellini szerencsésebb modorát követi, gyakran a lehető legrosszabb Verdi-félét. " (Egy elmarasztalás, amelyet ma jó szívvel foghatunk fel dicséretnek is.) A Die Presse kritikája az egyetlen, a Magyar Sajtó mellett, amelyik Suppé karmester és a Theater an der Wien zenekarának teljesítményével is fölöttébb elégedetlen. A magyar színeket, dallamokat a kritikus szépnek találja, de úgy véli: dalaink, táncaink legfeljebb az operettben lehetnek hatásosak. Hasonlóan elítélő a Wiener Zeitung, az Allgemeine Zeitung és a Humorist véleménye. 31
