Kerényi Ferenc – Török Margit szerk.: Színháztudományi Szemle 30-31. (Budapest, 1996)

Színháztörténet - Bene Kálmán: Egy tanulságos balsiker története. Erkel Ferenc: Hunyadi Lászlójának külföldi bemutatójáról

Az Ost-Deutsche Post német-magyar kritikusa, Kertbeny szereti Erkel zenéjét, annál keményebb az előadással: egyenesen az opera paródiájának tartja a bemutatót.

32 A Wanderer zenei kérdésekben igen szigorú színházi referense is lát értékeket Erkel művében, de az előadással szemben ő is könyörtelen.

33 A Wiener Theaterzeitung ítésze (mint Székely József valószínűsíti, maga a lap kiadója, a bécsi kritikusok nesztora, a kiváló népszínműíró, Adolf Bäuerle elkötelezett híve Erkel zenéjének, két kritikát is ír a Hunyadi László előadásairól.

34 Az egyikben még néhány mesteri részletet is kiemel, a nyitányt, az első felvonás fináléját, a második felvonás tercettjét, és Erzsébet harmadik felvonásbeli b-moll áriáját. Hasonlóan jó véleménye van Erkelről a Fremden-Blatt színházi szakírójának.

35 Érdemes kissé elidőznünk az énekesek teljesítményének bírálatánál. Az előadás negatív szenzációja V. László alakítója: Barbaro - akinek produkciójára egyedül csupán a Wiener Theaterzeitung kritikusa talál némi mentséget: nyolc nap alatt tanulta meg, egy számára idegen nyelven a szerepet.

36 Hát, nem volt valami bravúros beugrás... Székely József szerint „Barbaro a királyt valóban barbár hanggal és alakban éneklé",

37 a Wanderer kritikájában a Czilleyt alakító Vinczével együtt „ nemes párt " képeznek, akik ezen az estén remekül megvilágították, hogy miért is gyűlölték a magyarok annyira ezeket a történelmi személyiségeket.

38 Van kritikus, aki valami Bardolóként emlegeti a király alakítóját;

39 s van, aki szerint valószínűleg első alkalommal lépett elő a kórusból ez az úr.

40 Hasonlóan rossz a vélemény az aradi társulat basszistájáról, Vincze úrról. Kész szerencse, hogy Czilleyt már a darab elején megölik, élcelődik az egyik kritikus.

41 Az aradi társulat sikeresebb énekeseit is csak nagyon módjával, az elismerést szűkre szabva értékelik a bécsi kritikusok. Zengraf Edit kisasszony, Gara Mária alakítója tehetséges, fiatal, szép hang, kitűnő vaudeville-énekesnő lehet majd belőle - de az opera többet kíván, állapítják meg róla.

42 Reszler István Hunyadi Lászlója kellemes, kulturált jelenség. Neki van az aradiak közül a legkomolyabb operaénekesi múltja: 1852 decemberében a Nemzeti Színházban Pesten énekelte a címszerepet.

43 De az orgánuma miatt, Zengraf kisasszonyhoz hasonlóan, nem fog soha a nagy operaénekesek közé emelkedni.

44 Épp a hatalmas orgánumnak, az őstehetségnek kijáró csodálat mondat a kritikusokkal néhány dicsérő szót Gara nádor megjelenítőjéről, Kaczvinszky Jánosról

45 Kaczvinszky robusztus megjelenése és hangja már Szigligeti Két pisztolyának betyárfigurájában (Sobri Jóska) is elkápráztatta a bécsieket.

46 A Wanderer kritikusa szerint „Kaczvinszki úrnak sok hangja van, s ha az ember ettől művész, úgy Kaczvinszki úr igazán az!"

41 Érdekes a megítélése a Hunyadi Mátyás nadrágos szerepében fellépő Pajos Ninának. A társulat fiatal, csinos szubrettje minden férfi szívét meghódította, a Hunyadi László kritikusai között sem nagyon akad olyan, aki ne írna egy-két rajongó mondatot a csinos Mátyásról.

48 Csak a Wanderer zenei kérdésekben kíméletlen kritikusa szögezi le: „Pajos kisasszony (Mátyás) a vaudeville-ben egy nulla volt - az operában egy mínusz! "

49 Egyetlen bíráló hang kivételével mindenki nagy elismeréssel szól a vendégjáték legfontosabb vendégművészéről, László-Doria asszonyról. László-Doria asszony a darmstadti operaház (Hessen) primadonnája. (Leányneve De Caux Mimi: a művésznév első és harmadik férjének nevéből áll: László József egyik legnagyobb 19. századi színészünk volt, Doria Lajos pedig operaénekes.) A pályáját népszínmű-énekesnőként kezdő De Caux Mimi 1852-től nemzetközi karriert fűtöttbe. Dús jövedelmének nagy részét a szabadságharc