Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - OROSZ LÁSZLÓ: Katona József személyisége

csalódását leplezte. Széppataki Rózával „hármat se szólt", nevének kezdőbetűi mögé rejtőzve, levélben vallott neki szerelmet, s amikor Déryvel kötött házasságát megtudta, egy kurta mondattal tért fölötte napirendre.

5 Bátortalanul közeledhetett a kecskeméti főbíró leányához, Végh Franciskához is. Mikor az egy katonatisztet választott férjéül, Katona állítólag csak ennyit mondott neki: „Lám ni, Franciska kisasszony, mennyit tesz az uniformis, és mily siralmas, aki szegény."

6 Titok fedi, ki lehetett az a nő, akinek Katona gyűrűjét végakarata szerint egy barátja vitte el, s aki azt akkor is visszautasította.

7 Hasonló a homály a körül a leány körül, aki kecskeméti szóbeszéd szerint 40 évig viselte a gyászt Katonáért.

8 Zárkózottsággal párosuló vagy leplezett bátortalansága akadályozta Katonát abban is, hogy életét határozott célok kitűzésével s ezekhez való következetes ragaszkodással irányítsa. Nem állt a színészek közé, mint több jogásztársa; kötelezése szerint csak delectans actorként s álnéven vállalta a társulat „minden terheiben" való részvételt. Nem tudunk azonban arról, hogy álnevét, a Békésit használta volna; valószínű, hogy ez csak a végleges döntést elodázó pillanatnyi ötlet volt részéről a jogászi és a színészi pálya egymás melletti folytatására. Tanulmányainak befejezésekor, 1813-ban, jurátusnak fölesküdve válaszút elé került, végleg le kell-e mondania „a játékszíni barátságról". A Ziska olvasóhoz intézett előszavában írta ezeket a később elhagyott mondatokat: „Az én örök Útmutatóm azon Pályára int engemet, mellynek környül állásai meg tiltyák ezentúl e hasonló munkálódást édes nyelvemen. Most utoljára kívántam még háláadatosságomat meg mutatni, mellyet a N. Magyarság is esztendő ólta szüntelen nagyobbitot szivemben. De — tsak nagyobb Adósságba vertem magamat — olly adósságba, mellyet büszke érzéseimből semi idő ki nem olthat."

9 Vagyis nem tudott dönteni a jogászi pályán rá váró kötelezettségek és a színház szolgálatában tett első lépésekkel magára vállalt adósság törlesztése, e lépések folytatása között. A magasztos „örök Útmutatóm" szókapcsolat a sorsot irányító Isten képzetét sugallja, akaratát azonban Katona számára bizonyára az apja közvetítette, aki fiát tekintélyes úrnak, jogásznak, nem bizonytalan sorsú színésznek vagy írónak szánta. A hozzá való ragaszkodással szemben azonban ellentétes erőként élt lelkében a nemzet iránti, itt is, másutt is szenvedélyesen megvallott kötelezettség. Máig sem tudjuk bizonyosan, ott volt-e a Bánk bán a kolozsvári pályázaton. A Jegyzés e tekintetben homályos mondataiból nem derül ki, végül is elküldte-e a drámáját. („Ötödik éve, hogy készítettem e' darabot, mikor az Erdélyi Múzeumban a' Kolosvári leendő Játék-színtől Felszóllitás hirdettetett. Nem volt e' pénz? vagy — a' mit szégyen volna hinni — nem találtatott valamire való munka, és igy a' neszt csak az idővel akarták meghalatni? de valójában a' híre elis némult, vagy legalább én nem tudok rólla. Részemről elegendő hálát nem adhatok, hogy így esett; mert megvallom, hogy gyengét írtam:...") Utalhatok arra is, hogy az első kidolgozásnak a pályázat föltételeinek megfelelő, idegen kézzel írt egyetlen példánya egy Kecskemét melletti tanyán került elő. Gátlásos személyisége azt a föltételezést támogatja, hogy visszariadt a megmérettetéstől. Műveinek értéke, hatása felől azért is bizonytalan lehetett, mert eredeti drámái nem kerültek színpadra, versei kiadásra. Bizonytalanságát gyakran leplezte önmaga lekicsinylésének fonák iróniájával. Verseit fanyar elmegyümölcsként kínálta az olvasónak, s elszenvedésükért azzal kárpótolta őket, hogy versesfüzete végére a Csokonai-epigon Bozóky István költeményét másolta. Dramaturgiai tanulmányát azzal kezdte, hogy parlagi emberként csak a benne rémlő képzeleteket mázolja, s azzal zárta, hogy fűzfája alatt talán fűzfa-