Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - OROSZ LÁSZLÓ: Katona József személyisége

módon okoskodott. Önértékelése szélsőségeket is mutat. Kecskemét történetéről tervezett műve Élőbeszédében csaknem egymás mellett áll az a mondat, amelyben bizonyosra veszi, hogy olvasni fogják akkor is, amikor szobája porhanyó düledékké válik, s az a másik, amelyben azt kívánja városának, hogy e munkája legyen az utolsó szerencsétlensége. A Bánk bán első kidolgozását gyengének nevezte, a másodikat sem féniksznek, csak jobbnak, dramaturgiai tanulmányának az a mondata azonban, amely szerint a méltatlanul háttérbe szorított író nem fogadhatja el, hogy „egy csekélyebbnek vélt mellett második személlyé tétettessen", annak burkolt, de jól érthető megvallása, hogy elsőnek tudta magát a magyar drámairodalomban. „Individuum est ineffabile — typus est, quid effari potest" — figyelmeztet Mátrai László.

10 Katona személyiségének más irányú megközelítésére kíséreljük meg segítségül hívni a tipológiát. Legnagyobb hatású mesterét, Carl Gustav Jungot idézem: „Mindenki ismeri azokat a zárkózott, nehezen kiismerhető, gyakran félénk természetű embereket, akik az elképzelhető legerősebb ellentétei azoknak a nyílt, szívélyes, gyakran derűs vagy legalábbis barátságos jellemeknek, akik boldog-boldogtalannal kijönnek, netán hadakoznak is, de kapcsolatukat fenntartják, hatnak világukra, s annak hatását is befogadják."

11 Azt hiszem, nem kétséges, hogy Katona a Jungtól szembeállított, általa introvertáltnak és extravertáltnak nevezett személyiségtípusok közül az előbbinek, az introvertáltnak volt jellegzetes képviselője. Ismeretes, hogy a jungi introvertált típus lényegében egyezik azzal, amelyet Ernst Kretschmer testalkat szerint gyenge fölépítésűnek, leptosomnak nevez. Bartucz Lajos Katona földi maradványainak exhumálásakor, 1930-ban, testi valóját félreismerhetetlenül ilyenként írta le: „testmagassága 170 cm volt, vagyis a magas termet alsó határán állott", „kulcscsontjának, lapockájának, szegycsontjának és bordáinak közepes nagysága nem vall széles vállakra s mellkasa sem fejlettebb a közepesnél", „csontjai már gyermekkorában gyengén fejlődtek", „egész alakján bizonyos nőies lágyság ömlött el". Koponyája az átlagosnál nagyobb volt (jól látszik ez a többé-kevésbé hitelesnek elfogadható Rohn-metszeten is), az európai férfiátlagot tetemesen felülmúló nagyságú és súlyú agyvelőt tartalmazott, aránytalanul fejlettebb hátsó része túltengő, szenzibilis idegélétre vall. Említi Bartucz az agykoponya „bizonyos gracilis, nőies" jelleget is. Emlékeztethetek itt arra, hogy Jung az introvertált érzelmi típust feminin jellegűnek tartja. A tipológiai megközelítés tehát megerősíti az emlékezésekből, életrajzból, az író szubjektív megnyilatkozásaiból kihámozható személyiségjegyeket. Szükséges legalább röviden kitérnünk arra is, társadalmi helyzete hogyan hatott személyiségére. Ez bizonyára nem oldotta, inkább erősítette gátlásosságát. Alulról jött emberként a nemesek uralta társadalomban nem érezhette magát egyenrangúnak. Erőteljesen figyelmeztethette erre az a nyilvános feddés, amelyben 1818-ban Pest megye gyűlésén azért részesült, mert egyik ügyfele nevében írt, egyébként jogos beadványának hangneme miatt a nyitrai alispán megsértődött.

13 írótársakhoz való közeledésében társadalmi helyzete föltehetően gátlásként érvényesült, introvertált személyisége taszítóan hatott. Jung szerint az introvertált nem szokott támogatót keresni; ha mégis megteszi, szándéka visszájára fordul.

14 Erre lehet példa Katona Kisfaludy Károllyal való kapcsolatának alakulása. Ilka járói készített bírálatát bizonyára olyasféle segítségnek szánta, amilyenként ő fogadta Bárány Rostájkt a Bánk bánról. Nem mérte föl, hogy a szerző megsértődhet hibáinak kendőzetlen feltárása miatt. Bánk bániit „szíves tisztelete és állandó barátsága jeléül" dedikálta Kisfaludynak

15

, verseket küldött Aurorájába, levélben érdeklődött tőle már Kecskemétről Bánk bánja, fogad