Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

150 ÉVE SZÜLETETT CSIKY GERGELY - DARVAY NAGY ADRIENNE: „Itt állunk meggyötörve, elhagyva az emberektől", avagy Csiky Gergely Szép leányok című, méltatlanul elfeledett darabjáról

A Túzok család pontosan olyan, ami dramaturgiailag indokolja Lajos viselkedését: kevély, sznob, ráadásul közel a csődhöz, úsznak az adósságban. Túzok Ágnes, „az utca első asszonya", akivel még „a méltóságos grófné is szóbaáll" a magyar Bernarda Alba. Fiatal kiadásban hozzá hasonlít lánya, Mari, és mindent betetőz a pórázon rángatott, de kitörni készülő vő: Schmeks Gyula, a bukott kereskedő személyében. Lajos pedig gerinctelen, gyáva, befolyásolható alak. A Terkával szembeni viselkedése a lány szerelmének megcsúfolása és elárulása (29-30. jel.) Ez lett Lina „vélt igazának" bizonyítéka. Lina véleményét a gyorsan pergő események alátámasztják: Terkát Schmeks viselkedése persona non grata-vá teszi a társadalomban, hiszen a képmutató környezetben a szegényt ártatlanul is megsemmisíthetik erkölcsileg. Terka megbélyegzetten marad egyedül. Két ember állhatna mellé: de az egyik Lajos, akinek a gyávasága a helyzetét okozta, a másik Lina, aki viszont épp most szökött meg Cziczmányival. A két lány akaratlanul is veszélybe sodorta Malvin kenyér-keresetét, így rá sem számíthat. Egyetlen személy nyújtja kezét a megalázott lánynak, a már a társadalom peremére lökött Köcsög Muki. A mellékalakok megalkotásakor Csiky eleve előlegezte azt a környezetet, amely könnyen beletapos valakinek az önérzetébe, és amelynek részesei között ismeretlen a tisztesség fogalma. Ábrázolásuk megfelel az addigi Csiky-figuráknak: Bock, Csihorszky fűszeres segédja, akit a főnöke rendelt oda, hogy valaki a lányát táncoltassa; ugyanezért van jelen Bóka, a frissen felszabadult legény, aki napokig nem eszik, hogy végre ingyen jóllakhasson. Ennél a vágyánál csak ügyetlensége nagyobb. Skála, a „zongora-tapeur", aki nemcsak átvágja megrendelőit, hanem erre az estére egész ingyenélő családját ex-trombitás apósától, anyósán át, táncosnő-feleségéig magával viszi — jobb szó nincs rá — zabálni. Ez a tót zongorista, aki olasz és más idegen szavakat kever a beszédébe, s a vele tárgyaló embereken „zongorázik", mégsem bohózatos figura, ahogy a kortársak elítélően látták, sokkal inkább groteszk. A korábban említettekkel együtt mind úgy érzik, hogy a szegény tanítónő fölött állnak, mert az rájuk van szorulva, vagy mert egyszerűen szegény. Akkor még nem is szóltunk a vagyonuk miatt eleve a társadalmi hierarchia magasabb grádicsain álló Csihorszky fűszeresékről, a már említett Túzokékról, vagy Lina csábítóiról, a szinte mikszáthi dzsentri-fiúról, Fercsiről, és az öreg, pénzes, köszvényes Friciről. Ez a társadalmi tabló a fővárosi életet transzferálja a színpadra — az 1880-as Mukányi vidékével szemben — már nem szatirikusán, hanem a kegyetlenebb színpadi groteszk eszközeivel, amelyet a kritika meg nem érthetett meg. AII. felvonásban a szereplők visszatérnek, illetve három újabb szereplővel egészülnek ki (a korhelyeket és a pincéreket leszámítva), s így a tabló teljessé válik. A helyszín egy vendéglő, ami —A kaviárhoz hasonlóan — dramaturgiailag szintén nagyszerű lehetőséget biztosít a szereplők mozgatásához. Funkciójából adódóan különböző emberek fordulhatnak meg benne. Természetesen Malvint ide nem hozhatja vissza az író, így az „önérzetes dolgozót" Ádám, a pincér képviseli, továbbá Jancsó Mátyás vendéglős. Az utóbbi régi Csiky-típus. Az a szereplő, aki a saját erejéből és munkája árán jutott vagyonhoz és önállósághoz. Sokszor megbízott emberekben, és azok visszaéltek a bizalmával, ezért szigort erőltet magára, ami persze csak álca. Nyilvánvalóan jószívű, aki — minden tapasztalata ellenére — meglágyul és segít a bajbajutottakon. Egyetlen igazi kincse a lánya, Lujza. O is ismert szereplő: a jó, naiv gyermek.