Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - IMRE ZOLTÁN: Bánk bán-előképek Katona József drámáiban

nek bonyolultságát. Mindkét királynőben megtalálható a mérhetetlen hatalomvágy, Zsófiánál ez mozgat mindent. Gertrudisban viszont a támadó hősnőt (Bánk-Gertrudis jelenet), az ország igazi „királyát" — s nem királynéját — (IV. felvonás, 1. jelenet) és a kapzsiság félelmetes démonát is érezzük. Romantikus ábrázolást előlegez az érzelmeitől vezérelt hősnő alakja, amely a Zsófia alakján előbb elemzett finom eltolódást tetőzi be. Berenice (J eruzsálem pusztulása) a magánéletet részesíti előnyben a közélettel szemben. Figurájának jellembeli összetettsége közelít Gertrudishoz. A bibliai Holofernes—Judit történet parafrázisa nem valósul meg, mert Berenice beleszeret Titusba. Berenice két ellentétes akarat között áll — ez a motívum különbözteti meg az előző figuráktól, s ez jelenti az előrelépést az összetett jellem felé: népe azt várja tőle, hogy szabadítsa meg a várost a római seregek vezérétől, de érzelmei e küldetését nem engedik beteljesülni. Katonának, Gertrudis figurájának megformálásakor, vissza kellett nyúlnia &z Aubigny Clementia alaptípusához; azzal a változtatással, hogy Gertrudis döntéseit belső motivációk, jelleméből adódó tulajdonságok váltják ki, nem pedig külsődleges eszközök. Alakjának bonyolultságát nem a magánélet és a közélet döntései közötti vergődése biztosítja, hanem az, hogy az egységes eszmét — az uralkodni akarást — hogyan és milyen eszközökkel tudja érvényre juttatni. A Bánk bán első kidolgozásának Getrudisa már jellemében egységes. A második kidolgozáskor alapvető tulajdonságai nem változnak, de eszközei finomabbak, árnyaltabbak lesznek. Sokkal tudatosabban akarja megvalósítani hatalmát, mint az első kidolgozás királynéja. Az I. felvonásban elhallgatja véleményét Ottó előtt, amíg az „ős-Gertrudis" nem képes erre. A második kidolgozás JV. felvonásában Melindát finoman kéri meg, hagyja el az udvart, és mesterien vallatja Mikhál bánt. Meggyilkoltatása előtti nevetését az első változatban csak a zsarnok megalázó gőgje motiválja, a Bánk bán végleges szövegében már a nemzeti érzéseiben, női mivoltában is megsértett uralkodó cselekszik. (Az intrikus) Hosszú folyamat eredményeképpen jut el Katona Bíberách korántsem egyszerű figurájához. Az Aubigny Clementiában a követ még a tipikus túlélő. Tökéletesen jellemzi az az állandóan visszatérő mondata: „... ha úgy tetszik."

17 Ebben ki is merül alakjának ábrázolása. Az igazi változás a Jeruzsálem pusztulásában következik be, „... híd épül a tisztségviselő és az intrikus korábban közelíthetetlen figurája között".

18 Funkciója szerint ő (Florus) mozgatja az eseményeket, s ezért a tevékenységéért elnyeri erkölcsi példázatszerű büntetését a királytól. Bíberách nem erkölcsi síkon semmisül meg. Rá nem etikailag magasabb szinten álló hatalom mondja ki ítéletét, hanem egy ugyanolyan züllött figura (Ottó) döfi le hátulról. Míg & Jeruzsálem pusztulásában Titus csak elszenvedi Florus mesterkedéseit — a szomorújáték dramaturgiájához hasonlóan —, addig Bánk már saját sorsának ura, amelyhez kapcsolódik Bíberách, ezért a fő konfliktus nem is köztük alakul ki. Bíberách második kidolgozása sokkal tudatosabb, de romlóttabb figurát mutat. Az I. felvonásban nemcsak tanácsot, hanem porokat is ad Ottónak. így realizálódik Ottó tettének sikere, de menti az áldozatul esett Melindát a felelősség alól, sőt Gertrudis bűnét is enyhíti. A II. felvonás eskü-jelenetében a cselszövő megjelenésekor Melinda nevének említése nem véletlenszerű, hanem tudatos, mivel Katona az I. felvonásban betoldott egy hallgatózási jelenetet, ahol Bíberách megtudja a jelszót. Tehát az intrikus kisstílű alakjából a hatalmi struktúrák közötti óvatosan lavírozó „politikus" válik. Indítékai nem csupán az anyagi haszon, illetve a bosszú, hanem a hideg, számító értelem, az „őrizd meg önma-