Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - ANTALL JÓZSEF: Nemzetben gondolkodni, függetlenséget hirdetni

NEMZETBEN GONDOLKODNI, FÜGGETLENSÉGET HIRDETNI Mindenekelőtt köszönöm meghívásukat a Katona József születésének 200 éves évforduló­jára emlékező ünnepségre. Sajnálattal tájékoztatom, hogy — szándékom ellenére — másirányú hivatali kötele­zettségeim miatt csak e levél útján áll módomban bekapcsolódni városuk és a nemzet ki­emelkedő alkotója megemlékezésére rendezett eseménysorozatba. Biztos vagyok abban, hogy a 100. évfordulóját ünneplő Katona József Társaság, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a szervezők-rendezők és természetesen a város polgárai méltó módon idézik föl Katona József polgári és művészeti pályafutását, a halála után nemzeti drámánkká emel­kedett Bánk bán című művének gondolati ívét, és a jövőnek is szánt üzenetét. A Bánk bán az elmúlt másfél évszázadban a magyar történeti mitológia részévé vált. A dráma nemcsak a XIII. század értő felidézése, hanem a magyar újjászületés, a reform­kor meghatározó műve is. Hősei a magyar politika, a magyar történeti karakterológia és tipológia megtestesítői, akiknek neve — Bánk bán, Petur bán, Tiborc, Bíberách — beépült nemzeti jelképrendszerünkbe, képes beszédünkbe. Katona József életútja sok szállal kötődött szülővárosához, Kecskeméthez. Családi indíttatása, tanulmányai és a város olyan „polgárrá" nevelték, aki a felvilágosodás és a korai reformkor eszméi által megérintve képes volt — a sötét császári abszolutizmus kor­szakában — nemzetben gondolkozni, a függetlenséget hirdetni. Drámájának üzenete vilá­gos volt, és mint néhány évtizeddel későbbe walesi bárdok költőjét, őt sem értette félre a hatalom. Katona József is beállt azoknak az íróknak, költőknek oly hosszú sorába, akik a nemzetük sorskérdéseit vállukra véve, kénytelenek voltak művészetük mellőzöttségét tu­domásul venni. Életének igazi gyümölcse, életművének nagysága az utókorban érett be. Emlékezzünk szakértelemmel, tisztelettel és méltósággal Katona Józsefre. Amikor fel­idézzük életútját és munkásságát, emlékeznünk kell ifjúságának és érett férfikorának otthont adó Kecskemét városára is. Arra a polgárvárosra, amelynek öntudatát, szellemét, vallási türel­mét oly szépen jelképezik Iskolái és a város középpontjában emelkedő nagyszerű templom­együttes, és amelyben annyi kiemelkedő személyiség kapott indíttatást és rokonszenvet. Engedjék meg, hogy a kormány nevében én is számíthassak e türelemmel átszőtt és továbbélő szellemiségükre, városukat és hazájukat szerető öntudatukra, és törekvő, polgá­ri szorgalmukra. Mély meggyőződésem, hogy mindezek segítségével úrrá tudunk lenni öröklött, de immár átmenetinek tűnő nehézségeinken, és elindulhatunk a megszenvedett felemelkedéshez és az ezzel együtt járó egyéni boldoguláshoz vezető úton. Demokratikus rendünk egyik célja az is, hogy szakadjon végre meg nemzetünk nagyjainak az a sora, aki­ket csak a „hálás utókor" visszatekintő értékelése képes megfelelően méltatni, és úgy szí­vébe zárni, mint Katona Józsefet. Az ünnepi megemlékezés résztvevőit, szervezőit és Kecskemét város valamennyi polgárát tisztelettel köszönti: Antall József a Magyar Köztársaság miniszterelnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom