Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - ROHONYI ZOLTÁN: Katona drámafölfogása és a Bánk bán instrukciói

lom az asszonyok kiszolgáltatottsága miatt —, ezen túl viszont látnunk kell „a történelmi és az emberi" problematika szintetizálására való ráismerés döntő fontosságát is. Az individualizálódásét s a históriájét, ahogy Lukács írta, kiemelve ezzel a polgári dráma döntő újdonságát. S az ilyen hőst omladékára állítani becsületének, nemcsak a sőtéri „zord és kérlelhetetlen" becsület-fogalominterpretációra emlékeztet, hanem arra is, amit Hubay Miklós mond

8

: a drámai hőst igenis magaslatra kell állítani. Maga a színpad is az. (Ne csodáljuk ilyen alapon az „oszlopmódra" megálló, néma Bánkkal kapcsolatos kifogásokat.) Csakhogy Katona számára a fájdalmában önnön végsemmiségét kimondó Bánk a magaslat, s itt már nem működnek a cselekvő hősre vonatkozó prekoncepciók! Különben, azt hisszük, Czímer József alapigazságot mondott el kifogásai rendjén: „Nyilvánvaló, hogy Katonát minden alakja közül Bánk személye érdekelte leginkább, ő feküdt közel a szívéhez, őróla tudta a legtöbbet. És túlbuzgó igyekezetében, a sokat tudás buzgalmában, vagy ki tudja, mért, mindent el akart mondani róla, és mindent egyszerre akart elmondani róla. .. Katona fogalmazásában Bánk az egész Bánkot, annak minden indulatát, szenvedélyét, szemléletét, ellentmondásait egyszerre, első pillanattól hordozza. Szimultán él át mindent a fokozatos kibontás helyett"

9

. Czímer itt könyvtárnyi szakirodalomban felsorakoztatott anticipációk, motiválatlan részletek stb. kritikáját/megmagyarázását summázta — mi azért éltünk mondataival, hogy Katona művészi teleológiáját próbáljuk megközelíteni. Nem feledhető, hogy a drámai művészetet csúcspontra helyező kortársi elmélet a szituációt alkotó viszony alanyainak kiosztott „feladatok" megtervezésében látta értékítélete alapját — s Katona mindent megtett a viszonyrendszer motivált kiépítéséért. Mégis, drámájának hőséül Bánkot tette meg, a történelemben tragédiákat találó író komor látomásával — egy olyan Bánkot, aki shakespeare-i módon bonyolult személyiség, érzelem, indulat, önfegyelmezés, ráció és retorika vegyüléke, de a szenvedély prioritásával. Öt hozza helyzetbe (Pándi Pál szavával), és „kell" terveznie tragédiába hullását a história tudásával, az individuáció elért szintjén s a békésen alkotó társadalmi szerepjátékok horizontjáról. Műfaji ismeretei és eszményei („Schillereket" csodáltak...), méginkább tudása és eszményei itt kerültek összeütközésbe. Instrukcióinak nagy számát és problematikusságát ez magyarázza: nem tudott teljesen megszabadulni saját hagyományától, miközben megcélozta a magas irodalmi drámaiság szintjét. Paradoxona még: színházban gondolkozott, ám eközben egy pszichológiai esettanulmány fegyvertárát vetette be utasításai és dialógusai/monológjai jelentés felhalmozásában. Egymást építő, értelmező, egésszé formáló jelentésszerkezeteiben, amelyek így a közvetlen színpadi felhasználás ellen munkáltak. 4. A banki problematikát átélő és drámává tervező szerző így egyrészt „az utasítások kényelmesebb medrében keresi meg a kifejeződés felé az utat" , másrészt előzmény nélküli, in médias res-szerű jelenet indításaival (amire már Arany is felfigyelt, Czímer József pedig színházi megértési nehézségként jelzett), nagy intenzitású, sötétben izzó dialógusaival, kommunikációs csapdahelyzeteket (és lelki görcsöket) képviselő monológjaival a legnagyobbak szintjét ostromolja. Újabb paradoxon ez, ugyanis az előbbivel a minél pontosabb megértést, a metakommunikációs többletű teljes befogadást, az utóbbival a helyzetés létmegértés minőségileg magasabb fokát, egyben a drámaiság lényegét lehetett megközelíteni. Katona mindkettő lényegét érezte, de az utóbbi teljes „lekopárítását", instrukcióktól való megszabadítását — az előbbi magyarázaton kívül — az is gátolta, hogy nála mindenki végzetesen egyedül van (mint Németh László mondta!), így befelé él, alig hallja a másik szavát. Szövege kibontakozásának ilyen körülmények között alakulnak ki a sajá-