Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

200 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF (AZ 1991. NOVEMBER 9-I KECSKEMÉTI EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI) - ROHONYI ZOLTÁN: Katona drámafölfogása és a Bánk bán instrukciói

tos vonásai, így kell egymásra támaszkodnia a szerzői szónak s a szereplőkének. Miképpen és mennyire érthető meg azonban a szöveg: ez a kérdés. Sőt: létrejöhet-e tudati rekonstrukciónkban a dráma (mert csakis az írásművel foglalkozunk), ha megfosztjuk az utasításoktól? A Bánk bán istrukcióiról írott tanulmányában Bécsy Tamás

11 — miután tömören összefoglalta a drámával kapcsolatos felfogását és jelezte az utasítások (általában elfogadott) négy fajtáját — leszögezi, hogy a belső állapotokra utalók kizárólag az olvasónak (színésznek, rendezőnek nem!) szólnak, majd értékelő elemzést nyújt a műben betöltött funkciójukról, fontos vagy elhanyagolható szerepükről. Egyetértőn idézhetnők a túlbeszélt, naiv, fölösleges (nem is kis számú) instrukciókra vonatkozó észrevételeit, a tényt, hogy általában a befogadó belső látására épít, a leglényegesebbnek viszont azt a szempontját tartjuk, amelynek alapján kiemel négyet az I., kettőt a IV. és kettőt a V. szakaszból, jelezvén, hogy ezeken kívül akad még. A mi szempontunkból ez a kulcskérdés: ti. ezek oly utasítások, amelyek tartalma nem derül ki a dialógusokból! Igen lényegeseket emelt ki, némelyiknek kitűnő érzékkel követte nyomát a jelentésbővülési-jelentésmegvilágosodási folyamatban, műnemi vonásaikra biztos kézzel mutatott rá (funkcionális szempontból: ráhangolódást létrehozó líraiak; általában a túl sok az epikaiság eluralkodását jelzi!). Meg kellett tennünk a következő lépést: minden egyes utasítást „le kell ellenőrizni" a dialógusok szempontjából! Meg kell kísérelni utasítások nélkül olvasni a müvet, ameddig s amikor ez lehetséges — természetesen úgy, hogy a helyszínre, a szereplők ki- és bejövésére, a fizikai cselekvésekre vonatkozókat „méltányosan" kezeljük. Ez. utóbbiak körében igen sok teljesen fölösleges, indoklásukat már olvashattuk. További szempont, hogy — eltérően a szokott kategorizálástól — a szövegjelentés kibontakozásának biztosításában betöltött hierarchiájuk szerint tekintjük át, s bevezetjük a műegész megtervezését biztosítók osztályát. A szöveg alapos ismerőit tételezve fel, a lehetőségekhez mérten tömörítve a következő levezetés adható: 4.1. A műegész tervezéséből fakad, s alapvetően befolyásolja azt Bánk belépője, a rá vonatkozó közismert, részletező instrukció, amely apriorisztitkusan fogható föl; minden e roppant fegyelemmel féken tartott „fojtott tűz" és „nagyobb indulat" jegyében olvasandó, így a Nagyúr egész I. szakaszbeli mozgása/magatartása. „Megijed" a titok szótól — a tapsztaltak, és hogy titokban hazahívták, együttesen értékvilágát fenyegetik. Részletekre később kitérünk. Hasonló, bár nem azonos nagyságrendű Bíberách besurranása, mert meghallja a jelszót, amely a II. szakaszban kulcsszerephez juttatja; visszakapcsol Bánkhoz, a jelszóhoz, vele személyes érintettségének amúgyis gyötrő gyanújához az Ottó-Melinda jelenet „kezére hajol" utasítása, melynek tanúja lesz Bánk a rejtekajtó mögül. Hogy itt azután tanúja a döntő jelentőségű Gertrudis-Ottó jelenetnek is, „negatív utasítás", úgy értve persze, hogy az utasítás szerinti alkatából fakadóan tért vissza, s mivel visszaszédelgett, már nem kellett beavatkoznia. (Megjegyzendő: más pszichikai-mentális alkatok szituációja figyelhető meg ugyan a Ziska I -ben és a Jeruzsálem pusztulásában, de a drámai folyamat kibontakozásában ott is a hallgatódzás játszik döntő szerepet!) Az instrukciók szervezte kibontakozás újabb tényezője: Bíberách félrevonja Ottót, tanácsot és porokat ad! Hogy Bánk a meztelen fegyverrel jön „elé" a rejtekajtó mögül (s igaza van Bécsynek, ez már Gertrudisnak szól), s elmondja nagy monológját — csak betetőzése az I. szakasznak. Próbáljuk elképzelni a szakaszt, a szituáció felfejlését ezek nélkül! Az nem lehet vitás, hogy a II. és III. szakasz egész folyamata az. így megteremtett szituációból épül, a IV. és V.