Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

FÜGGELÉK - A 200 éves kolozsvári színjátszás első korszakának dokumentumai (közli: ENYEDI SÁNDOR)

1820. IL 27.— 2. pont: „A MÁRIA STUART név alatt a Nemzeti Jádzó Társaság által elő adott Játék Crisis alá vonattatván, e következendő Észrevételek tétetnek ki, és határoztatnak a Jádzó Társaságnak meg írattatni: Mária, mint a Játék fő személye, nem árnyékban a többi Actorok között és hátráb Ersébethnél, hanem mind hozzá hasonló Királyné elől a Theatrumon ágált volna, ezt az orzátlanságba való bizakodása is magával hozta volna. Midőn a Thrónus mellett ült, nem kellett volna magát pártos Jobbágyi láttára Erzsébeth előtt ugy meg alázni addig még nagyobb indulatba nem jött, hogy annak minden szollitására fel aljon a Székéből és fen álva feleljen nékie. A két Királyné charakteréhez nem illett, és az hozzájok való tiszttel meg nem egyezett, hogy a Norfolk által meg olvasott Levelek a Pártosoknak, a Királyné kezén által menjen viszsza a Cancelláriába, voltak arra más kezek és Urak. Erzsébeth aki akkor betegen alván fel a Theatrumra a criticáról megkíméltetnek; igyekezzék az olyan kevély Caracterekben, kivált Királynékban beszédje sebességét mérsékelni, ha haragos indulatot nem akar kifejezni. Norfolk azt a meg bizhatatlan Szerelmet, mellyel Máriához ragadtatik, udvariassággal cserélte fel az Expresszióban, és midőn annak reménye felett való nizakodásait, el ragadtatással kellett volna hallani, hidegen állott mellette és vele való első Dialógusában a Szobában fel tett kalappal vala előtte. Midőn Erzsébethnek gyűlölséges és igazságtalan cselekedetén fel indult, ahelyett, hogy az ilyen egy jelen nem lévő tárgyra való nemes fel ger jedése szemét, szavát az Ég felé vette volna, Máriát vette haragosan tekintetbe, mintha azt riasztotta volna meg. Grof Douglass jol jádzott, de játékját aval gyengítette, hogy (amint másoknak is az a hibájok:) igen aprította egymásra a Gesztust. így némely indulatot, vagy beszédjének akkori inditto érzését, jól kifejező mozgását igen hirtelen végezte és változtatta ahelyett, hogy jó attitűd, vagy Test állittás válhatnék, ha némelykor karját, kezét, fejét abban a helyheztetésben hagyná ameddig a beszédjének értelme azzal meg egyezik. Nem a sok, hanem a jól alkalmazott Gesztus emeli a Declamatiot és a Személye díszes és tekintetes voltát a nevettséggel fertőzteti az Actor, ha az erős indulatokat sok apró hirtelen való rángató gesztusokkal ok nélkül adja elő. Lord Morray való hogy comisz módon tanátskozott a Mária veszedelmén és igyekezzék kevesebbé görbe háttal, ingadozó Testtel, sajnálott Lábbal a Theatrumon az ilyen Rollékban ágálni. Sir Valternek és másoknak, akiknek szerentsések lesz Királynékat fel és levezetni az Trónuson, jelentjük, hogy nem szokás annak karját ki nyújtani, amelynek kéz és könyök között való részére Királyné kezét támasztya. A Gárda tiszt nagy kerülővel jutott Jelentésével a Királyné azon Jeléhez, hol se szemét, se fülét, se választ nem remélhetett. Az Angliai és Skóciai Lordok, közönségesen csak magok szobájuknál, nem pedig az Udvarnál jelenjenek meg máskor kalap és kard nélkül, melyek egyfelől nevezetes és szükséges részei az öltözetnek, másfelől a kezeket hasznosan foglallyák el, és a Személyeknek jobb külső alkalmaztatást adnak.