Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)
DRÁMATÖRTÉNET - SCHÖNAU BEATRIX: Néhány gondolat Babits Mihály Laodameia c. drámájáról, a japán nó-színház ismeretében
DRÁMATÖRTÉNET Schönau Beatrix: NÉHÁNY GONDOLAT BABITS MIHÁLY LAODAMEIA C. DRÁMÁJÁRÓL A JAPÁN NÓ-SZÍNHÁZ ISMERETÉBEN Babits Mihály Laodameia c. verses drámája a XX. századi magyar színpadi irodalom egyik legszebbje, mindamellett nehezen elfogadott, és színészt, rendezőt gyötrő „csapdája" is lehet a repertoárnak. Babits maga sem szánta színpadra, és nehezen adta be a derekát még 1926-ban is, 16 évvel a mű megírása után. Kósa György zenei kíséretével ógörög korális játék gyanánt mutatták be, Kósa „kantate"-nek nevezi. Az újságokban Lengyel Menyhért és Schöpflin Aladár nyilatkoztak 1 , Schöpflin szerint „talán klasszikái formájú s lírai szimfóniának lehetne nevezeni". A Németh Antal szerkesztette Színházi enciklopédia (1936) a „Kísérleti előadások" rovatban tárgyalja, Tiszay Andor méltatásával. Két újabb bemutatója volt, az Irodalmi Színpadon (1971) és a Várszínházban (1983). Napjainkban a kultúrák összeolvadása és keveredése a színházban is megfigyelhető. Aki a klasszikus japán színházat, a nót ismeri, minden bizonnyal szívesen tesz összehasonlítást a babitsi mű és a nó között. Járjuk végig ezt az utat, és — bár csak azt állítjuk, hogy a Laodameia nó-szerűen is előadható — a távolkeleti színház ismérveivel kíséreljük meg jobban megérteni Babitsot is, és a lírai dráma műfaját is. Bécsy Tamás professzor a következőképpen határozza meg.a lírai drámát: „A lírai dráma olyan dráma, amelynek fő ismérve, hogy a dráma legalapvetőbb műnemi törvényszerűségeibe [...] belső formaként a lírára jellemző alapismérvek épülnek be. A dráma Nevekből és Dialógusokból építkezik. A Nevek között most változó viszonyrendszer van. A lírai drámában az ember belső világához kapcsolódó Nevek és Dialógusok szerepelnek. Az emberek közötti viszony helyett a belső tartalmak közötti viszonyrendszerek változása lehet a mű témája." 2 Ez a meghatározás jól alkalmazható, ha az egyetlen főszereplős, a drámai viszonyrendszereket főként visszaemlékezéssel, holtak megidézésével felvázoló japán nó drámavoltát fontolgatjuk. A modern kutatás már nem használja a korábbi „lírai dráma" terminust, a nót „nó"-nak hívja, de elismeri, hogy az európai színházkultúrából a lírai dráma a legközelebbi rokona. Ha a Laodameiál nó-színpadon előadnánk, a következő szabályok betartásával végeznénk. A nó szerkezete három fő részből áll: dzso, ha, kyu; előkészítést, hirtelen változást és gyors befejezést jelent. A ha rész közepén várakozás, szünet van a főszereplő második színrelépése, átöltözése miatt; a drámai tetőpont pedig a ha legvége, a tánc. A szerepek hierarchikus rendjében a ste áll a legelői, segítője a cure. (Fonetikusan írtam.) A ste szembenálló partnere, dialógus-párja a waki. Az ai feladata az, hogy hírnök
