Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - ENYEDI SÁNDOR: A hivatásos magyar színjátszás helyzete Jugoszláviában a két világháború között

Nem véletlen, hogy éppen az 1938-as szegedi szabadtéri játékokra népes jugoszláv művészküldöttség érkezett, s Az ember tragédiáját rendező dr. Janovics Jenő volt kolozsvári színigazgatót a Belgrádi Nemzeti Színház igazgatója felkérte, hogy még az év folyamán Belgrádban is rendezze meg szerb nyelven Madách halhatatlan művét. A Brassói Lapok 1938. augusztus 25-i számában jelentette,

11 hogy rövidesen Janovics Belgrádba utazik, mert: „a jugoszláv kormány tovább haladva azon az úton, amely a teljes kibékülést keresi a délszlávok és a magyarság között, elhatározta, hogy magas színvonalú jugoszláviai magyar színtársulatot szervez. A jugoszláv kormány ugyancsak Janovics Jenő dr.-t kérte fel, hogy szervezzen jugoszláviai magyar színtársulatot. Amennyiben a kitűnő színházi férfiú a megbízást elfogadja, a jugoszláv kormány biztosítja, hogy más magyar társulatnak nem ad játszási engedélyt. így Janovics társulata komoly anyagi erőket sorakoztatott fel maga mögött és versenytárs nélkül állva egymaga szolgálná ki a jugoszláviai magyar színpártoló közönséget." Janovics Jenő a szegedi nyári játékokról Kolozsvárra visszatérve boldogan nyilatkozik a Brassói Lapok munkatársának a várható új kedvező fejleményekről. A lap szeptember 5-i számában olvashatjuk a nyilatkozatot,

12 amely a szegedi eredményeket is értékeli: „A szegedi szabadtéri játékokat a belgrádi jugoszláv kormány megbízásából több neves szerb író és színigazgató nézte végig. így Magarasevic Branko dr., a jelenlegi jugoszláviai kultuszminiszter öccse, Atanasevic belgrádi közíró, a félhivatalos Vreme szerkesztője, Zarko Vasiljevici, az újvidéki-szabadkai szerb színház igazgatója, az újvidéki görögkeleti helynök, a Tragédia szerb fordítója és még számosan." Mint Janovics szavaiból kiderül, ők közvetítették a jugoszláv kormány meghívását is: „— A belgrádi kormány felkért, hogy rendezzem a Belgrádi Nemzeti Színházban a Tragédia első szerbnyelvű előadását. [...] Szeptember közepén indulok Belgrádba és akkor el fog dőlni a bemutató időpontja. Felkértek arra is, hogy az előadás költségvetését előre készítsem el és küldjem el nekik. Ezt már elküldtem. Ezenkívül a Belgrádi Nemzeti Színház után Jugoszlávia legnagyobb szerb társulata, az újvidéki-szabadkai színház is meghívott, hogy rendezzem meg Újvidéken és Szabadkán Az ember tragédiájának szerb előadását. Itt is költségvetést kértek, amelyet szintén elküldtem. Ez a szerb színház egyébként igen színvonalas, a kormány évi 12 millió lej szubvencióval támogatja. A színház igazgatója közölte még, hogy az egész jugoszláviai tartózkodásom alatt a szerb kormány vendége leszek." Janovics jugoszláviai meghívását a budapesti rádió is hírül adta. „Boldogan és örömmel vállalom a magyar színtársulat megszervezését, mert hiszen ez annyit jelent, hogy ahhoz a hídhoz, amely most Magyarország és Jugoszlávia között komolyan épül, én is egy téglát illeszthetek. Ezt én igen szép és nagy feladatnak tartom." — „Élnek-e Jugoszláviában hivatásos magyar színészek?" — hangzott a lap munkatársának, Ruffy Péternek az újabb kérdése. „Csak egynéhányról tudok. Jugoszláviában tudvalevőleg 20 év óta nincs magyar színjátszás. 1927-ben ugyan Földessy Sándor szervezett egy társulatot, de ez igen rövid ideig működött" — válaszolta Janovics, majd arra a kérdésre, hogy nem lehetne-e erdélyi magyar színészeket szerződtetni Jugoszláviába, Janovics így felelt: „De igen, annál is inkább, mert hiszen az erdélyi magyar színészek kisantant állampolgárok és így a jugoszláv kormány valószínűleg megadná számukra a játszási engedélyt. De szem előtt fogom tartani, hogy a Jugoszláviába szerződtetendő magyar színészek itt Erdélyben nem nélkülözhetetlenek-e. Mert megbolygatni az itteni szükségletet nem akarom."