Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 29. (Budapest, 1992)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - ENYEDI SÁNDOR: A hivatásos magyar színjátszás helyzete Jugoszláviában a két világháború között
Néhány nappal később, a Prágai Magyar Hírlap is jelentette, 13 hogy Janovics Jenő szervezi meg a jugoszláviai magyar színházat. Szándékait illetően idézi a lap egy másik nyilatkozatát is: „Kérni fogom a belgrádi kormányt, hogy engedélyezze budapesti színészek szerződtetését, aminek azt hiszem, nem lesz különösebb akadálya. De tervbe vettem, hogy erdélyi magyar színészeket is szerződtetni fogok. Később természetesen régi tradícióimhoz híven, magam akarok színészekel nevelni és tehetségek után kutatni a bácskai magyarság körében. Ugyanazt fogom most megkezdeni Jugoszláviában, amit ezelőtt negyven éve Erdélyben: elveszett magyar értéket megmenteni és továbbfejleszteni." Ma még nem tudjuk a pontos részleteket, hogy a reményekkel kecsegtető tervekből miért nem valósult meg semmi, holott egy ideig igen kedvezőek voltak a jugoszláv-magyar politikai közeledés feltételei. A helyzet pontosabb feltérképezésére további kutatások szükségesek. Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés értelmében a kettévágott Erdély Romániával maradt déli részében megszűnt a magyar színészet. A magyar társulatok ÉszakErdélyben maradtak, Dél-Erdélyben nem nyílott lehetőség magyar színtársulat fenntartására. Ismerve azonban a színjátszás nemzetiségi küldetését, a dél-erdélyi magyar vezetők keresték a megoldás lehetőségeit. Az egyik vezető így nyilatkozott: „A jugoszláviai magyarokra kell gondolnunk, akik néhány hivatásos színész irányítása mellett magas művészi színvonalon mozgó műkedvelő társulatokat szerveztek és ezek a társulatok nemcsak egy városban tevékenykedtek, hanem nagy siker mellett vendégszereplésre is indultak. Hosszú éveken át hirdették ezek a műkedvelők az élő magyar szót a színpadról és valóságos kulturális és népnevelő missziót teljesítettek. Ami Jugoszláviában megvalósítható volt, nálunk sem ütközik akadályokba." 14 Változó történelmi helyzetben is továbbra is nemzetiségi sorban maradó magyarságnak nem adódott más választása, mint valóra váltani a kisebbségi humánum megszólaltatójának, Reményik Sándornak üzenetét: folytatni elődeink munkáját — „ahogy lehet". Ebben a történelmi pillanatban Dél-Erdély félmilliós magyarsága számára a jugoszláviai magyarság két évtizedes tapasztalata és gyakorlata bizonyult a követhető útnak, az értékeket átmentő-élő, eredményeket felmutató tapasztalat. Jegyzetek 1. Színészed lexikon, szerkesztette Németh Antal, Bp. 1930. II. 1047-1049.; Olay Ferenc: A magyar színjátszás története az utódállamok területén 1918-1928, Budapesti Szemle, 1929. november 2. Metamorphosis Transylvaniae. 1918-1936, Cluj 1937. (A színjátszás dr. Janovics Jenő tanulmánya, 6991.) 3. Uo. 91-93. 4. Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918-1938, Bratislava 1974., valamint Olay i. m. 5. Olay i. m. 6. Délmagyarország a szerb megszállás alatt 1918-1922, Bp. 1922.; A jugoszláviai Magyar Párt memoranduma Pasiéhoz, Bp. 1922. 7. Olay i. m. 8. A Földessy-társaság sorsának részletes leírását I. Olay tanulmányában! 9. Káich Katalin: A zombori magyar színművészet története és repertóriuma 1825-1918, Újvidék 1975. 36. 10. Garay Béla: A Délvidék magyar színjátszói - A visszatért Délvidék, Bp. 1941. 239-250.
