Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

200 ÉVES A MAGYAR HIVATÁSOS SZÍNÉSZET (AZ 1990. OKTÓBER 24-25-I NEMZETKÖZI ÜLÉSSZAK ELŐADÁSAI) - Kolta Magdolna (Budapest): A színház szerepe Budapest világvárossá fejlődésében

Kolta Magdolna (Budapest): A színház szerepe Budapest világvárossá fejlődésében Pest, 1850. A Kerepesi úton magyar, a Vigadóban német színház játszik. A közönség kizárólag nyelvi, azaz nemzetiségi és politikai hitvallás szerint oszlik meg közöttük. Bár a lakosság igen nagy része német, a magyar színház mégis nemzetvédő hivatása magaslatán áll. ,A magyar színház ma fokozottan az, ami hajdan a német volt, az egész társadalmi élet középpontja, a főnemesség, a művelt társaság, a külföldiek és a vidékről felrándulók találkozóhelye." Budapest, 1904. A Kerepesi úti Nemzeti Színházon kívül a fényűző Andrássy úton a Magyar Királyi Operaház, a mai Blaha Lujza tér helyén a Népszínház, a Lipót körúton a Vígszínház, a mai Nemzeti Színház épülete helyén a Magyar, a Király utca 71 -ben a Király Színház játszik minden este. Ekkor indul az első avantgárd vállalkozás, a Thália Társaság, számtalan az orfeum, kabaré. Egyetlen szín tűnt el a palettáról: német színháza már nincs a városnak. A választék tehát igen nagy, a közönség válogathat műfajok, művészek, stflusok, épületek között. E félszázad alatt Pest-Buda rendetlen, piszkos kis német kereskedővárosból fényűző, büszke európai nagyvárossá nőtt, s ezzel párhuzamosan alakult ki s finomodott egyre differenciáltabbá színházi struktúrája is. A kisváros 1867-ig csak kisvárosi dimenziókban fejlődött, nem annyira civilizációs szintjében, mint inkább építkezéseiben városiasodott, néhány reprezentatív épülete, lakónegyede által. 1867 után viszont igazi világvárossá, rendezett, tiszta, elegáns európai fővárossá fejlődött. Elsősorban azért, mert a kiegyezés utáni felzárkózási ambíciókból, átmeneti Európa felé fordulásból ez az egy igény, az új Pest megalkotása maradandónak bizonyult; az egész korszak mintha szomjazná a nagyvárosiasság légkörét. Budapestet ekkor határtalan ambíciók fűtik: a népszámlálási statisztikákat közreadó kötetek rendre annak bizonygatásával kezdődnek, miben éri el — netán szárnyalja túl a patinás európai fővárosokat. Nemcsak kapitalista spekuláció ösztönzi az építkezési lázat, a Közmunkatanács komoly, felelősségérzettől áthatott munkája jellemzi a korszak városépítészetét. A nagyvárossá fejlődő Budapest megnőtt, civilizálódott és sokarcúvá vált. Megnőtt, hisz népessége 1870 és 1896 között 120 %-kal gyarapodott; civüizálódott, hisz 1876-tól vízvezeték, 1901 -tői csatornahálózat épült, gáz, majd villany tartozott a főváros szolgáltatásai közé, s 1887 és 1898 között villamosvasúthálózat készült. Sokarcúvá pedig azáltal vált, hogy a város immár nemcsak a Belvárost jelentette, hanem eltérő hangulatú és lakosságú kerületek nyüzsgő együttesét. S a század végére minden városrész, minden közönségréteg megteremtette a maga ízlésének, igényeinek megfelelő műsort játszó, a neki szükséges reprezentációs szinten álló színházi vállalkozást. Noha kézenfekvőnek tűnik, Pest városfejlődését, ambícióit nem a Monarchia fővárosa, Bécs inspirálta, nem Bécset tekintették mintának. Pest kultúrája ugyanis nem udvari hagyományokban gyökerezett. Míg a bécsi polgár mindennapi életéhez szervesen hozzátartozott a császár alakja, a nem székváros Budapest mentalitására nem hatottak az udvar gyakori látogatásai, s az udvari bálok, az arisztokrata estélyek a város polgárai szemében egzotikus színfoltok maradtak csupán. Budapest eleganciája nem az urilkodó nagyságát,