Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)
SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Medgyesy Zsófia: G. B. Shaw Magyarországon. A magyarországi Shaw-kultusz Hevesi Sándor munkásságának tükrében
Fanny első színdarabja A bemutató körülményeit ennek a darabnak az esetében a legnehezebb feltárni. A legtöbb információval az első előadás után készült néhány műtermi fénykép szolgál, 31 amelyek a szereplőket egy-egy jellemző pózban mutatják be. Annak ellenére, hogy a húszas évektől kezdve fellendült a magyarországi Shaw-kultusz, a kritika viszonylag felületesen foglalkozott a Fanny bemutatójával. A rendezőpéldány 32 pedig alig árul el valamit Hevesi munkájáról, mivel az 1922-ben megjelent nyomtatott változat szűk helyeire csak a felvonások sematikus színpadképe fért el (az is csak az első két felvonásnál szerepel). A utolsó lapon, mintegy az egész darab értelmezéseként a négy kritikus tömör jellemzése olvasható Hevesi ceruzás kézírásával. Elképzelhető, hogy Hevesi Sándor már 1912-ben átgondolta a vígjáték rendezői feladatait, amikor először merült fel a darab bemutatása. Másrészt viszont a Renaissance Színház 33 körülményei és lehetőségei is indokolhatják az oly sovány rendezőpéldányt. A színház 1920-ban nyitotta meg kapuit, mint magánszínház. Harsányi Zsolt művészeti igazgatása alatt 1926 szeptemberéig működött, majd ismét mozivá alakult. Nézőtere 1000 személyes volt, s mint ilyen, tökéletesen megfelelt a Shaw-darabok igényeinek. Maga Shaw is felhívja a figyelmet egyszerű színpadképeire, s kifejti, hogy darabírás közben mindig egy kis társulat lehetőségeit tartotta szem előtt, akik csak kevés számú díszletet, kevés színészt engedhetnek meg maguknak. 34 Az előadás színpadi megjelenítéséről nem szólnak a források, csak annyit lehet tudni, hogy a díszleteket Meiler és Lessner készítették 35 . A jelmezekről viszont sokat elárul a Színházi Élet 1922. 3. számában megjelent fényképes tudósítás. Mivel a darab kortárs környezetben játszódik, a kerettörténet és a betétdarab jelmezkészlete is hétköznapi, de ugyanakkor stilizáltán egyszerű volt. A bemutató egyéb körülményeiről is a Színházi Élet idézett számából értesülünk. A beszámoló nagy elragadtatással szól a színészi munkáról, Hevesi fordítói és rendezői érdemeiről, de részletekbe nem bocsátkozik. A bemutatón a Renaissance Színház „teljes fölkészültséggel hozta színre Shaw darabját, amelynek előadása ismét jelentékenyen növelte ennek a komoly célú és komoly eredményű színháznak a nívóját". 36 A címszerepre Hevesi egy addig szinte ismeretlen színésznőt választott, s ezzel lehetőséget adott neki a bizonyításra. Gách Lilla élt is az alkalommal, a kritika dicsérte „magas színészi intelligenciáját", amely könnyen küzdött meg a szerep igényeivel. „Szép magyar beszéde, kedves, szimpatikus egyénisége és alakítóképessége biztosította számára a teljes sikert." 37 A húszas évek elején Fanny, a modern lány alakja már nem váltott ki ellenérzést a közönségből. A darab befogadását azonban nehezítette a négy kritikus szerepe, akiket Shaw az angol színházi kultúra ismert alakjairól mintázott. Szokásos iróniájával maga a szerző is elismeri, hogy ez gondot okoz az európai színházak vállalkozó szellemű rendezőinek, s egyik barátjának meg is jegyzi, hogy talán névmutatót kellene mellékelnie a műveihez 38 . A magyar színházi közvélemény azonban segített magán, és megkereste a torzképek magyar megfelelőit, s két kritikus esetében talált is megfelelő alanyokat a hasonlításhoz. A fényképes beszámoló 39 két felvétele Szenes Ernőt és Pataki Ferencet ábrázolja. Szenes alakította Gunn szerepét, akit Shaw Gilber Gannanról mintázott. A Színházi Élet viszont az „ál-Béldi Izor"-t látta benne. Ugyanígy a Pataki alakította Vaughan, eredetileg E. A. Baughan
